"Anyuka pici fia"

21 éves n? vagyok, a párom 25 éves, másfél éve vagyunk együtt, és szinte azonnal össze is költöztünk. Úgy érzem, a párom édesanyja egyszer?en képtelen elfogadni, hogy fia önálló, feln?tt ember már, akinek megvan a saját élete. Egyik hétvégén moziban voltunk a barátommal, amikor anyuka ijedten telefonált, hogy félt, valami baja eshetett, mert nem írt neki vissza (pár órán belül), és mert ma még nem látta online az interneten! (Ez nem az els? ilyen eset volt már.) Ez rám nézve is sért?, és mikor kérdeztem a páromat, hogy ?k úgy gondolják, ha valami baja esne, akkor nem értesíteném ?ket? Mire ? lecsítított és mondta, hogy ne beszéljünk err?l, mert ?t is idegesíti, hogy ilyen.
300 km-re lakik t?lünk, de valahogy mindig úgy adódik, hogy "véletlenül" erre van dolga... ezért kb. kéthetente 2-3 napot nálunk tölt. Ilyenkor minden percben azon van, hogy a fia kedvében járjon. Affektálva beszél a páromhoz, édesem, drágám, szívem jelz?ket gyakran használva, ezenkívül úgy viselkedik vele, mint egy 10 éves gyerekkel. Én ilyenkor általában hazamegyek, hogy ne kelljen ezt végignéznem. Ilyenkor esténként a mi ágyunkban alszik, a párom mellett, az én helyemen. (Ágynem?t nem cserél se el?tte, se utána!). Nyitott ajtónál fürdik a párom el?tt (a fehérnem?jét a kád szélén "teregeti"). A pohár akkor telt be nálam, amikor megláttam, hogy a barátom meztelenül hasra feküdt, majd az édesanyja rámászott és elkezdte masszázsolajjal masszírozni a fenekét el?ttem! (Mert megkérte, hogy hadd masszírozza már meg ?t).
Kés?bb ezt szóvá tettem a páromnak, mondtam neki, hogy szerintem ez egyáltalán nem egészséges, de ? ezt másképp gondolja, és emiatt összeveszett velem, 3 napig nem szólt hozzám. Anyósomról annyit kell
még tudni, hogy megcsalta a párom édesapját, ezért apósom elvált t?le, azóta is boldogan él az új feleségével, anyósom pedig két szék közé esett, egyedül van. Úgy érzem, a párkapcsolati hiányát a
fián próbálja meg kiélni.
Ön szerint ez normális? Nagyon nehéz helyzetben vagyok, mert a párom nem áll ki mellettem, pedig néha rajta is érzem, hogy már sok neki. Megmérgezi ez a kapcsolatunkat, szexuális téren is. Mit tegyek, hogy ez
változzon?

Kedves Kérdez?!

Véleményem szerint sem nevezhet? egészségesnek vagy normálisnak az, ami az Ön párja és az édesanyja között történik. Elhiszem, hogy a párja is ?rl?dik, mivel az édesanyja nem tekinti ?t feln?ttnek, ellentétben Önnel. Szeretne mindkettejüknek megfelelni, ám az el?bbi ellentmondás miatt ez lehetetlen.

Úgy gondolom, egyedül ? döntheti el, miként tekint önmagára, és ennek megfelel?en miként viselkedik. Ha úgy gondolja, tökéletlen, és ezért folyamatosan az édesanyja ellen?rzésére és beavatkozására van szüksége, akkor a kettejük kapcsolata azért sem lesz kiegyensúlyozott, mert Önt?l is a pátyolgatást, az állandó visszaigazolást várja el. Csakhogy az anyai gondoskodás (ami jelen esetben már túlzott mértéket ölt) és a párkapcsolaton belüli tör?dés nem azonos és nem is felcserélhet?.

Mit tegyen?
Úgy hiszem, a helyzet mindaddig nem fog változni, amíg a tetteket nem követik egyértelm? és világos következmények. (Elvégre egy gyereket is így lehet megtanítani a felel?sségvállalásra.) Fel kell sorakoztatni a lehet?ségeket: ha ezt teszed, abból ez következik, ha pedig azt teszed, akkor az lesz. Magyarán: vagy arra törekszik, hogy egészséges, feln?tt emberhez méltó életet éljen – amiben Ön is osztozna vele -, vagy marad minden a „régiben”, ehhez azonban Ön nem kíván asszisztálni.

Üdvözlettel:
Herceg Attila