Az apa halála

Van egy 12 éves kislányom,aki tavaly februárban elveszítette az apukáját. Hirtelen történt. Stroke-ot kapott és nem tudtak rajta segíteni. Mi már ekkor nem éltünk együtt évek óta, de nagyon jó volt a viszonyunk, és a kislányom imádta az apukáját. Amikor elmondtam neki, hogy sajnos az orvosok nem tudják megmenteni az apukája életét, még ? vigasztalt engem. Megvárta, míg kijövök a szobájából és hallottam, hogy akkor kezd el sírni. El?ttem soha nem sírt. Azt mondta, hogy apa nem szeretné, ha szomorkodna. Azóta találtam a szobájába egy-két verset, amit ? írt és az apukájának szólnak, vagy arról, hogy nem értékelte eléggé, míg velünk volt. Beszélni nem akar róla, mármint az érzéseir?l. Apáról sokat beszélünk. Nem tudom, mi zajlik le benne. Nem
akar pszichológussal sem beszélni.Félek, hogy rossz vége lesz, és kés?bb valami rossz dologba menekül majd. Hogy tudnék neki segíteni?

Kedves Pentus!

Fantasztikus lánya van! Rövid leveléb?l is érezhet? az érettsége és az érzékenysége is egyszerre. Nem hinném, hogy lenne miért aggódni. A kislány gyászol, és ez teljesen rendben van. A feln?ttekt?l sem várjuk el, hogy egy szerettük elvesztése után jól érezzék magukat, pláne nem várható egy gyerekt?l, aki ráadásul az apukáját vesztette el. Kicsit több, mint egy éve történt a tragédia, de a gyászév kifejezés nem véletlenül született. Id? kell, amíg a gyásszal járó folyamatok lezajlanak, de a szerettünk hiányának gondolata mindig is fájdalmas lesz. Fantasztikus, hogy verset ír a lánya a fájdalmáról, sok feln?tt megirigyelhetné a megküzdésnek ezt a min?ségét. A versekben megfogalmazott érzések is a gyásszal járó, természetes érzések: a b?ntudat. Sok gyásztörténtek kapcsán fogalmazódik meg az a b?ntudat, hogy nem foglalkozott eleget az elhunyttal, esetleg, hogy megmenthette volna.

A legtöbb, amit tehet, hogy biztosítja a lányát afel?l, hogy ha szeretne beszélni Önnel, akkor Ön készen áll, és a gyász minden fájdalmát kibírja. A gyerekek sokszor azért nem “terhelik” a feln?ttet, mert úgy érzik, hogy az nem terhelhet?. Ennek a feltevésnek a továbbgondolása az Ön feladata, hiszen Ön érzi, hogy Ön hogy van ezzel a gyásszal, mennyire képes szembenézni vele, f?leg, ha az a lányától jön.

Pszichológushoz akkor érdemes fordulni, ha a viselkedésben, érzésekben elhúzódó vagy felt?n? változás tapasztalható. Egy egyébként természetes folyamatot nem biztos, hogy érdemes szakember elé vinni, mert ezzel azt üzeni a lányának, hogy amit érez, az nem elfogadható.

Üdvözlettel,

Kovács Réka