Apám ki akar sajátítani magának

Apám hátráltatja a partnerkapcsolatomat, folyamatosan visszatart attól, hogy a saját kis utamat jarjam. A szerelmemmel mindössze hetente 1-2 napot tudok együtt lenni. Ha ezt mondjuk egy tinédzser írná, akkor talán bizonyos értelemben még meg is lehetne érteni, bár már akkor sem... csak én 49 éves vagyok. Sajnos nem tudtam fiatalabb korban a szüleimt?l különköltözni, és mivel édesanyám tavaly elhunyt, most így apámmal élek együtt. Lehet, nyilván anyám tavalyi halála is közrejátszik a viselkedésében, de gyakorlatilag azóta féltékeny a szerelmemmel való kapcsolatomra, irigy, nem tartja tiszteletben. Sajnos észrevettem, hogy nárcisztikus, és mint a bogáncs, rátelepszik az emberre. Nagyon sok konfliktusom volt vele ez alatt az 1-1,5 év alatt. Sok bántást kaptam t?le. Sok lelki bántást kellett t?le elszenvednem. És ahelyett, hogy a saját kis magánéletemet éljem, ahelyett apámmal élek együtt. Nagyon rossz, hogy 1-2 nap után haza kell jönnöm az apámhoz, amit elvár. Talán annyi fejl?dés már van, hogy már sikerült elfogadtatni, hogy ne kelljen telefonálgatnom neki az 1-2 nap alatt. Az a baj, hogy egy ilyen kis rövid levélben nehéz felvázolnom jobban a helyzetet. Valami segítséget, tanácsot szeretnék kérni.

Kedves Kérdez?!

Mindketten annak áldozatai, hogy nem tudták korábban szétválasztani az életüket. Édesapja olyan igényeket támaszt Önnel szemben, amiknek már nem kellene megfelelnie, de valamiért Ön sem mer elszakadni t?le. Éveken át együtt élt a szüleivel, majd csak édesapjával, 49 éves, szülei azt hihették, hogy Ön életük végéig velük marad. Most, hogy van saját élete, nagyon nehéz ezt elfogadni édesapja számára. Érdemes végiggondolni, hogy feln?ttként milyen kötelezettségeink vannak a szüleinkkel szemben, mivel tartozunk nekik. Tartozunk sok dologgal, de nem az életünkkel. Szép lassan ki kell alakítani egy olyan életmódot, amikor tör?dik az édesapjával, de nem él vele.

Feltehet?leg sok szolgáltatásra van szüksége az édesapjának, talán mindig volt mellette valaki, aki ezeket elvégezte helyette. Ön nem lehet az, aki ezt 100 %-ban nyújtja. Édesapjának is meg kell tanulni valamennyire kiszolgálnia magát, pl. összegy?jteni és kimosni a szennyest, elmosogatni, takarítani. Lehet, hogy szükséges ?t meleg étellel támogatni, de ezt meg is lehet rendelni. A szórakoztatásról egyre inkább saját magának kell gondoskodnia édesapjának. Felvenni a kapcsolatot a régi ismer?sökkel, barátokkal, rokonokkal. Ön leginkább abban segíthet neki, hogy megbeszéli vele a teend?ket, szükség esetén megtanítja bizonyos feladatok elvégzésére (apukám 80 éves volt, amikor megkért, hogy tanítsam meg vasalni). Amit tehet: beszélgethet vele, néha meghívhatja ebédre, csinálhatnak - párjával együtt – közös programokat. Saját magának is el kell fogadnia, hogy Ön már a párjához tartozik, nem az édesapjához.

Ez az út mindkett?jüknek nehéz lesz, ezért érdemes kis lépésekben, fokozatosan haladni. Önnek annyiban könnyebb, hogy egy önálló, szebb jöv? felé halad. Édesapja kilátásai besz?kültebbek, ezért is próbál szemrehányásokkal, zsarolással egyre több id?t követelni Önt?l.

üdvözlettel

bárdos kata