"Apamániás" 3 éves

3 éves kisfiunk szó szerint "apamániás". Az apukája jelenlétében (az esetek 90 százalékában), nekem semmit sem hagy. Nem fürdethetem, nem segíthetek neki öltözni, de még a reggeli kakaóját sem hagyja, hogy megcsináljam. Amennyiben mégis megteszem, abban az esetben üvölt az apjáért, engem pedig sokszor szó szerint ellök vagy csapdos, majd közli, hogy CSAK APA, én pedig menjek onnan. Nem hagyja, hogy az apukája vŕllára hajtsam a fejem. Egyb?l jön és mondja, hogy "anya, menj onnan". Ha apa nincs itthon, teljesen jó a kapcsolatunk, együtt sütünk, f?zünk, játszunk, nagyokat nevetünk, ölelget, puszilgat. Olyankor nagyon jól érzi magát velem is. Az elalvás is rendkívül nehéz. Ha apa is otthon van, akkor csak vele hajlandó elaludni, úgy, hogy apa melléfekszik, ami gyakran azt eredményezi, hogy apa el?bb elalszik, mint a fiam. Mit tehetnék azért, hogy ne "közösítsen ki", illetve hogyan lehetne megtanítani ?t az egyedül elalvásra?

Kedves Anyuka!

Ebben a korban a gyerekek még nem tudnak mit kezdeni az úgynevezett hármas helyzetekkel. Az élet els? pár évében a kétszemélyes helyzetek dominálnak, és vérmérséklett?l függ?en adnak ennek hangot a gyerekek. Feln?ttként, f?leg, ha a kirekesztettség-érzéssel korábban problémáink voltak, ez a kiszorítottság különösen nehéz lehet. Miközben jó a kapcsolata a fiával, amikor apukájával szeretne tölt?dni, Ön kirekesztettséget él meg, és nem örömöt, hogy milyen jó, hogy ilyen a kapcsolata a fiának az apukájával. Ilyenkor tudna magára id?t szánni, hiszen kap egy kis “szabadságot”. Ehelyett valami korábbi hármas helyzetben megélt fájdalom tör el?, ami kirekesztettség-érzést hoz.

Természetes, hogy nem esik jól a gyermekünk elutasítása, pláne, ha ilyen heves, de egy hároméves gyerek még nem tud feltétlenül finoman reagálni a környezetre, annak igényét figyelembe venni. Elképzelhet?, ha Önben nem lenne ekkora ellenállás az apás igény kifejezésével kapcsolatban, a reakciók hevessége is csillapodna. Ha pedig továbbra is nehézséget okoz Önnek ez a helyzet, érdemes lehet felkeresni egy pszichológust, akivel a kirekesztettség-érzés gyökereit megkeresik.

Üdvözlettel,

Kovács Réka