Az apjuk ellen neveli a gyerekeket

Kedves Sarolta!
Tanácsot szeretnék kérni gyerekekkel kapcsolatban. A férjemmel 6 éve vagyunk együtt, 5 és 2,5 éves közös fiaink vannak. Els? házasságából van egy 13 éves fia és 11 éves lánya, és a volt feleségével elég rossz a viszony, a mai mapig nincs túl a férjemen. Folyamatosan az apjuk ellen neveli a gyerekeket, mindent megígér nekik az ? nevében, persze a férjem megkérdezése nélkül. Aztán meg a gyerekek folyamatosan mindent számon kérnek rajta mind anyagi, mind tevékenységgel kapcsolatban (pl. megígéri nekik, hogy az apjuk elviszi ?ket ilyen-olyan programokra vagy befizeti nekik ezt vagy azt a tábort). Rendszeresen mondogatják, hogy ez a két gyerek, a két közös fiunk nekik nem testvérük. Ez a kicsit nem zavarja, nem fogja még fel, a nagyobbik viszont nagyon a szívére veszi.
Az elmúlt 1 évben az a f? sláger, hogy miért nem viszi el a férjem a 2 nagyot külön. Ezt szajkózza a volt feleség, az anyósom - aki a mai napig nem ismeri el sem az én menyi, sem a gyerekeim unokai státuszát, minden rólunk tudott infót megoszt a volt feleséggel - és úgy általában a férjem egész családja. Egy barátunktól is ezt a tanácsot kapta a férjem. Olyan valakit?l, aki a 4. feleséget fogyasztja és 3 fia van 3 feleségét?l. Én azonban nem díjazom az ötletet. Úgy gondolom, nagyon fontos, hogy a 4 gyerek között kialakuljon egyfajta köt?dés, és szerintem abba nem fér bele, hogy amikor kéthetente jönnek, akkor hármasban menjenek el valahova. A férjem hétközben hajnalban kel (3 órakor) és mire délután hazaér, hulla fáradt és gyakran lefekszik aludni, így hétköznap nem tud foglalkozni a két fiunkkal. Nekik is csak a hétvége van, amit az apjukkal tölthetnek, amikor közös élményeket szerezhetnek vele. Nem vagyok ellenére természetesen, hogy pár órára elmenjen kettesben bármelyik gyerekével. A gyerek ilyenkor felteheti a kérdéseit, megbeszélhetik az élet nagy kérdéseit. De a hárman-közösen er?ltetésével úgy érzem, azt akarja er?síteni bennük az anyjuk, hogy ?k csak hármasban igazi család. Természetesen én vagyok a f?gonosz is, a két gyerek folyamatosan próbálkozik, hogy különválasszon bennünket. Persze nem ?k találták ki, rájuk nem is tudok haragudni ezért.
Szeretném a véleményét kérni ebben a dologban. Jó-e az a gyerekeknek (mind a négy érdekeit figyelembe véve természetesen) hosszú távon, hogy külön elviszi a ket nagyot akár egy egész napra az apjuk? Ha igen, milyen el?nyei származnak? Nagyon ellene vagyok, de gondolkodó ember is egyben, ezért jó érvekkel meggy?zhet? vagyok. Köszönöm válaszát el?re is.

Kedves Hölgyem!

Önök az egyik legnehezebb m?fajban utaznak: mozaikcsaládban élnek. Ez a fajta együttélés rengeteg kihívást tartogat mindenki számára, aki valahogyan kapcsolódik ehhez a rendszerhez. Hiszen nehezen definiálhatók a határok, nehezen dönthet? el, hogy ki kihez tartozik, könnyen alakul ki rivalizálás, féltékenység, az alacsonyabbrend?ség érzése bármelyik családtagban. Úgyhogy a gondolkodásra, belátásra való hajlandóság hatalmas érték ebben a helyzetben! Érdemes még mellécsapni valahonnan egy jó adag kreativitást, humort és józanságot, ez a keverék sok mindenen átsegíti majd Önöket. Mindenféle rend?-rangú kérdések, dilemmák merülnek fel nap mint nap. Az egészen filozófiaiaktól kezdve, hogy például mit jelent "túl lenni" egy házasságon, amelyb?l két gyermek született, olyan gyakorlatias témákig, hogy ki kivel mikor hova menjen, és addig mi lesz a többiekkel...

A józanság ahhoz kell, hogy szembesüljenek az alaphelyzet tényszer?ségeivel, és elfogadják azokat. Például: "ez a két gyerek" a másik kett?nek valóban nem testvére - hiszen nem édestestvérek. Igenis van különbség, akár tetszik, akár nem - az már más kérdés, hogy ez nem a személyek értékességér?l, szerethet?ségér?l, hovatovább létjogosultságáról szól, nem is szabad akként kezelni. De er?ltetni sem lehet, vagy érdemes az egyenl?séget: egyenrangúságról lehet csak szó.

Továbbá: bizonyos értelemben az els? feleség és a t?le származó két gyermek valóban családja a férjének. Nincs értelme az "igaziságot" boncolgatni. Erre mondhatnánk, hogy Ön meg azt akarja er?síteni, hogy Önök így hatosban igazi család, nem...?

Miért ne vihetné el külön a két id?sebb gyermekét az apjuk? Miért ne vihetné el külön a két fiatalabbat? Miért ne vihetné el egyszer-egyszer külön a legid?sebbet és a legfiatalabbat...? Stb. Ha mindezt szervezési és kapcsolati kérdéssé teszik érzelmi vagy hatalmi harc lehet?sége helyett, egész máshogy fog festeni a helyzet. És ide kell majd a kreativitás.

Persze, hogy fontos a gyerekek közötti jó kapcsolat. De ugyanolyan fontos, hogy a két id?sebb gyermek ne érezze azt, hogy "be akarják olvasztani" egy új családba, csak mert a szülei párkapcsolata véget ért. Nekik valahogy meg kell találniuk a helyüket ebben a bonyolult felállásban. Ebben az segíti ?ket, ha a feln?ttek között minél nagyobb az egyetértés, illetve legalább nem keresnek hibást, b?nbakot. Mert lehet kivetnivalót találni a férje exének viselkedésében, de bizonyára meg is lehet érteni ?t - s?t, hosszú távon érdemes.

Ennyi ember egy nagy családban, micsoda gazdag kincsesbánya! Kívánok Önöknek sok örömet, azt, hogy egymáshoz való ragaszkodásuk a férjével biztos oszlopa maradjon ennek a rendszernek, és egyre gördülékenyebb együttm?ködést. A humor és önirónia segíteni fog ebben.

Üdvözlettel

Simon Sarolta