Környezetem higgadt, s?t kötélidegzet? embernek ismer, akit nem lehet kihozni a sodrából. Ebben van is valami, olyan helyzetekben (baleset, verbális konfliktus, váratlan fellépés emberek el?tt stb.) ahol sokan hajlamosak bepánikolni, idegeskedni, én teljesen jól elboldogulok.
Ugyanakkor jelentéktelen, mindennapi apróságok során fellép? frusztráló helyzetek könnyen kihoznak a sodromból. Nem m?ködik a számítógép, nem indul az autó,vagy egy háztartási gép, egy weblapon a regisztráció-megrendelés túlbonyolított és nem m?ködik stb. rettenetesen felidegesítenek. Káromkodok, átkozódom, csapkodok. Volt rá példa, hogy a készüléket nemes egyszer?séggel földhöz vágtam és szétvertem. Felmegy a vérnyomásom, holott az egyébként rendben van, remegek, szóval még akár egészségügyi kockázata is van a dolognak.
Ezt persze utólag meglehet?sen kínosnak, méltatlannak és vállalhatatlannak tartom, és tökéletesen tisztában vagyok vele, hogy nem segít, de valahogy mégsem tudok nyugodt maradni. Szétfeszít a tehetetlenség érzése. Dühös vagyok: miért nem m?ködik? Ráadásul még azt sem mondanám, hogy a dühöngés segít a feszkót feloldani: még órák múlva is feszült vagyok, nem az van, hogy jól kikáromkodtam magam és túl vagyok rajta.
Ha valamit?l, ett?l a "szokásomtól" szeretnék megszabadulni, de fogalmam nincs, hogyan. Érdekességként megemlítem, hogy emberek - legyenek bármilyen bunkók, pimaszok, agresszívek - nem hoznak ki a sodromból, sohasem kiabálok és legtöbbször meg is tudom oldani a
konfliktushelyzetet. De a tárgyakkal valami bajom van, úgy t?nik.
