Árthat-e a bölcsi?

36 éves anyuka vagyok, kislányom júniusban volt kétéves. Nagyon okos, barátságos, érzékeny és "anyás" kislány. Szeptembert?l visszamegyek dolgozni, igaz, nem teljes állásban - pedagógus vagyok és van lehet?ségem kevesebb óraszámmal dolgozni. Így kislányom bölcsibe megy, amit?l tartok. Nem szívesen viszem bölcsibe, még ha bízom is a gondozón?ben, akit személyesen ismerek én is és a kislányom is. De nem tudok teljesen itthon maradni, mert a férjem fizetése nem elég a családnak. Azt olvasom, hogy 3 éves kor alatt legjobb lenne itthon. Mivel tehetném könnyebbé és elfogadhatóbbá a kislányomnak és magamnak? Árthat e a bölcsi? köszönöm a választ.

Kedves Édesanya!

Úgy látom, Ön igyekszik igazán körültekint?en rendezni a családjuk életét, és mindent megtenni azért, hogy a gyermeke egészségesen, szeretetben fejl?djön. Gratulálok, mert leveléb?l úgy látom, mindezt sikerrel is végzi! Az életben sokszor kell kompromisszumot kötnünk, tulajdonképpen folyamatos az alkudozás a vágyaink és a lehet?ségeink között – ez elkerülhetetlen. Vannak ideáljaink, amik felé törekszünk, sok-sok érték és példa, amit magunk körül látunk, magunkévá teszünk, sokszor már nehéz is kiigazodni… aztán végül a saját életünkben a magunk módján alakul, d?l el, hogy mi a „legjobb”. Szeretném megnyugtatni: a leírtak alapján minden a legnagyobb rendben. Persze, biztos jó lenne, ha megtalálná a szivárvány tövében elrejtett kincset, és nem kellene érte dolgozni (legalább a kicsi ovis kora el?tt) – ugyanakkor milyen szerencse, hogy csak részmunkaid?ben lesz távol a családtól! Ez az átmenet még lehet, hogy jobb is. Persze, biztos jó lenne, ha egy jó fél évet még a családban, Önnel tölthetne a gyerk?c – de milyen szerencse, hogy a gondozón? kedves, megbízható ismer?s!

Azt javaslom, hogy nézze a dolgok jó oldalát, mert hál' Istennek az Önök esetében erre b?ven van lehet?ség! Így er?síti a gyermekét is abban, hogy majd a pozitív hozadékát élvezze a bölcsis létnek. „A hídon akkor kell átmenni, amikor odaérünk” - egyel?re semmi jel nem mutat arra, hogy a kislánya különösebben megszenvedné ezt a helyzetet, és nem is törvényszer?, hogy így legyen! Az aggodalmait pedig jó, ha meg tudja beszélni a párjával, vagy más közeli feln?ttel, így annak terhét sem a kislánya viseli majd.

Az otthon, együtt, igazi odafigyeléssel, közös programmal, szeretgetéssel töltött id?k során tölt?dhetnek majd továbbra is mindannyian.

Élvezetes és minél zökken?mentesebb munkakezdést kívánok az egész családnak!

Üdvözlettel

Simon Sarolta