Azt érzem, hogy egy "Senki" vagyok

Rengeteg kérdéssel fordulok Önhöz. 20 éves n? vagyok. Eléggé zárkozott típus vagyok, és ugyanakkor hatalmas önbizalomhiányban szenvedek. Életem során mindig próbáltam mindenkinek megfelelni, igazából ritkán mertem kinyilvánítani a véleményem mások felé. Mindig úgy éreztem, hogy nem vagyok elég jó másokhoz képest, mindig volt egy érzés bennem, ami mostanára hatalmassá növekedett. Olyan dolgok kavarognak bennem, amiket valójában én sem értek. Egyszer?en azt
érzem, hogy egy "Senki" vagyok. Egy magas fokú fájdalom lappang bennem, ami lassan-lassan felemészt. Kiskoromban mindig úgy éreztem, hogy a szüleim nem szerettek igazán. Ha beszéltem err?l a témáról nekik, mindig cáfolták ezt. Bárkinek bármit mondtam az érzéseimr?l, soha nem értette meg ?ket senki. Mindenki azt mondja, hogy túlságosan túlreagálok dolgokat. Annyira tehetetlennek és magányosnak érzem magam, pedig emberekkel vagyok körülvéve. Mára már arra jutottam, hogy senkinek nem próbálom elmagyarázni, hogy mit érzek, mert tudom, úgysem értenek meg. Mindent magamba fojtok és mikor már nem bírom, sírva fakadok. Félek mások véleményét?l. Összevissza beszélnek, de valójában soha nem értettek meg. Hogy tudjak megváltozni? Hogyan tudjak ebb?l a helyzetb?l kiszakadni? Hogy szerezzem vissza az önbizalmam? Régen egy er?s n?nek hittem magam, de most már egy sebezhet?, törékeny emberré váltam.

Kedves 20 éves n?!

Nagyon örülök, hogy levele megírásával megtett egy fontos lépést afelé, hogy saját kezébe vegye a sorsa irányítását - úgy t?nik, most érkezett el az az id?, amikor kezdi felismerni, hogy a saját felel?ssége az, hogyan látja saját magát, az Önt körülvev? embereket és a világot. Ezt abból gondolom, hogy ezúttal célzottan, partnerként keres támogatást, és nem valaki(k)nek megfelelve próbál "valamilyen" lenni.

Lényeges, és valamilyen mértékben mindannyiunkat érint? kérdéseket feszeget. Érdemes-e, meg kell-e felelni mások elvárásainak ahhoz, hogy szeressenek? Ezzel valóban elnyerem-e azt a szeretetet, amire vágyom? Elveszteném-e, ha kinyilvánítanám a saját véleményemet? Vajon meg tudom-e egyáltalán fogalmazni a saját véleményemet?!... Mib?l érzem azt, hogy mások szeretnek, elfogadnak, megértenek? Akkor vagyok-e er?s, ha mindent magamban tudok tartani, vagy ha képes vagyok megosztani másokkal fontos dolgokat - és meghallgatni ?ket is? Ezek mindegyike kibontásra váró önismereti téma, amelyeket így a serdül?kor végén, a fiatal feln?ttkor kezdetén igazán fontos tisztába tenni. Önállóságunk kapcsolatokból bontakozik ki, énünket is korai (és kés?bbi) fontos köt?déseink lenyomatát hordozza - így nem szégyen, nem gyengeség ebben a munkában segítséget kérni. Egyéni pszichoterápiában, és/vagy önismereti csoportban megtapasztalhatja azt a társas közeget, olyan min?ség? kapcsolódásokat, amelyekben képes lehet megtalálni a saját válaszait a kérdéseire.

Emellett érdemes lehet kicsit átkereteznie a gondolkodását: azt mintha jól látná, mit akar elhagyni. De mi felé menne? Mi érdekli, mi vonzza, mi okoz Önnek örömet, sikerélményt, mibe tud úgy belefeledkezni, hogy szinte megsz?nik a világ? Ilyen tevékenységben bizonnyal pontosan azt az "ént" tapasztalja meg, akit szeretne minden más élethelyzetébe is "átcsábítani". Sok sikert hozzá!

Üdvözlettel

Benczné Simon Sarolta