6 éves a kisfiam, nagycsoportos óvodás. Eléggé visszahúzódó, zárkózott (a 2 évvel fiatalabb öccsével ellentétben). Szeretne szerepelni, de nem mer. Szerencsére a végén általában bátorságot gy?jt és ráveszi magát, hogy szerepeljen. Ha rosszat csinál, sajnos nem vállalja a felel?sséget, el sem meri mondani, mit tett. Mi a férjemmel próbáljuk szigorúan nevelni a gyerekeinket. El?fordul, hogy elveszítjük a türelmünket és kiabálunk velük. F?leg a férjemmel fordul el?, hogy hirtelen mérges lesz, ordít a gyerekekkel (a nagyobbik mindig nagyon megszeppen), aztán mikor lehiggad, megbeszéli velük, hogy mi volt a gond.
Azt gondolom, hogy ennek köszönhet?, hogy a nagyobbik nem meri felvállalni a tetteit. Fél t?lünk.
El kell mondanom, hogy (ahogy az apukája is) nagyon érzékeny gyerek. Nem szeretnénk a lelkébe tiporni, de szeretnénk továbbra is szigorúan fogni (megpróbálunk türelmesebbek maradni), és szeretnénk elérni, hogy er?sebb legyen a lelke és felvállalja tettei következményeit. Talán az sem tesz jót, hogy mivel a kisöccse nagyon közvetlen, talpraesett kisfiú, mindenki látványosan odavan érte. A kisöccse viszont felnéz rá, mindenben utánozza ?t!
Segítséget kérek, mit tehetünk, hogy viselkedjünk?
Kedves Anikó!
Érdekes és manapság valóban nem túl divatos szó a szigorú, talán azt is megkockáztatnám, hogy negatív tartalommal telít?dött a gyermekközpontú nevelés évei alatt. Mintha a közbeszédben összemosódna két – egymástól elvben független – nevelési dimenzió: a hideg/meleg és a korlátozó/engedékeny nevel?i attitüd. Pedig egyik az érzelmi klímára vonatkozik (szül?i szeretet és annak nyílt kifejezésére való készség vagy képtelenség), a másik dimenzió pedig a keretek, kontroll, tekintély, illetve a gyerek szabadságfokának témáihoz való viszonyulást tartalmazza.
Az érzelmi klímáról olyan értelemben nincs mit beszélni, hogy minden ezirányú kutatás (és józan ész) szerint a gyerekek számára a meleg, biztonságos, szeretetteljes, támogató légkör alapvet? a személyiségfejl?dés szempontjából. Ridegen, érzelmeket megvonva vagy ki nem mutatva gyereket nevelni nemcsak káros (köt?dési problémás gyerekeket nevelgetünk), de a szül?i lét legfantasztikusabb részét lúgozzuk ki (ti. a szül?-gyerek szeretetet).
A korlátozás vs. engedékenység dimenzióján meglátásom szerint nagyobb a játéktér – különösebb károkozás nélkül foghatjuk szorosabbra vagy tágabbra a gyepl?t. Mivel jelen esetben Önök szigorúan szeretnék nevelni gyermeküket, leírnám, hogy szerintem hogyan lehet ezt úgy megvalósítani, hogy ne társuljon félelemmel.
? A szigorúság a keretek és határok következetességére vonatkozzon, azon belül maradjon mozgástere gyereknek és feln?ttnek egyaránt
? Legyen egyértelm?, hogy melyek a feln?tt által kontrollált területek, tapasztalatom szerint a gyerekek viszonylag könnyen elfogadják érvként, hogy például a napirend felel?se a szül?
? Legyen ugyanakkor az is világosan kijelölve, milyen témákban és döntésekben kompetens a gyerek, ezen területeken legyen kikérve és figyelembe véve a véleménye, dönthessen szabadon az életkornak megfelel? lépték? kérdésekben (pl. ruhaválasztás, közös játék témája).
? A játék felel?se mindig a gyerek! Fontos, hogy a szigorú szül? is minden nap legalább kis id?t vegyen részt olyan játéktevékenységben, ahol a gyerek irányíthat, és kontrollt gyakorolhat. Tapasztalatom szerint az irányító szerepnek ez a gördülékeny adok-kapokja a legjobb fokmér?je annak, hogy felszabadultan m?ködik-e a szül?-gyerek kapcsolat.
Mindent összevetve tehát nem tartom károsnak a szigorú nevelést, ha az meleg, nyugodt légkörben zajlik, s ha a gyerek számára megfelel? terepeken megfelel? szabadságot biztosít!
Üdvözlettel – Kiss Kinga
