Baj-e, hogy soha nem vitatkozunk?

A problémám talán butaságnak t?nik, ugyanis felmerült bennem, hogy probléma-e, ha nincs vita kett?nk között? Már lassan egy éve vagyok együtt a barátommal és még egyszer sem vitatkoztunk. A felmerül? problémák általában félreértésb?l származóak. Rosszul megfogalmazott mondatainkkal sértjük meg néha a másikat. Ezeket azonban azonnal megbeszéljük, és szerintem sikeresen el is felejtjük, mert többet nem emíti senki, még ha új ilyen megsértés történt is valamikor kés?bb. Nem emlegetjük fel. Viszont azt hallottam, hogy abban a kapcsolatban, ahol nincsenek viták, nincs el?relépés sem. Igaz lenne ez? De nálunk, még ha valamiben eltér is a véleményünk, akkor elfogadjuk a másikét és így nincs ok a vitára. Ez valóban olyan rossz dolog lenne? Válaszát el?re is köszönöm!

Kedves Diána!

Az emberi élet mindennapjaival kapcsolatban számos jól ismert „népi bölcsességgel” vagy közhellyel találkozhatunk lépten-nyomon. Gondolok itt olyanokra, mint „az ellentétek vonzzák egymást”, vagy „minden párkapcsolatban van vita, mert azok visznek el?re”.

Viszont aki napi szinten emberekkel foglalkozik, észreveszi azt a sokszín?séget, ami alapján rájön, hogy nem lehet mindenkit begyömöszölni egy nagy olvasztótégelybe. Ahogy nincs két egyforma személyiség, úgy nincs két egyforma kapcsolat.

Másrészt jómagam úgy gondolom, hogy a „nincsen rózsa tövis nélkül” eszmét valló kijelentések mögött nagyon sokszor csupán takarózás, menteget?zés, vagy éppen a problémák el?li szándékos kitérés áll.

Véleményem szerint a párkapcsolatokon belül adódó nézeteltérések is két irányba vihetnek: el?re is mozdíthatnak, vagy éppen hátráltathatnak. Ugyanakkor úgy gondolom, hogy ez dönt? mértékben nem a konfliktus eredetét?l függ, sokkal inkább attól, hogy a két fél hajlandó-e a felmerül? gondokat konstruktívan, mind a saját személyiségük, mind a kapcsolat érdekének megfelel?en kezelni.

Egyben biztos vagyok: ha a másik néz?pontjának elfogadása nem egyenl? a saját véleményünk véka alá rejtésével, valamint a meghunyászkodással, akkor nincs okuk mit?l tartani – ellenben annál inkább van okuk önmagukra és a kapcsolatukra büszkének lenni.

Azt pedig egyedül Önök érezhetik, hogy a megbeszélt problémák el?reviszik, mi több, meger?sítik a kapcsolatukat, vagy inkább megrendül az önmaguk és egymás iránt érzett bizalmuk. ?szintén remélem és kívánom, hogy inkább ez el?bbir?l beszélünk.

Üdvözlettel:

Herceg Attila