Barátok vagy ellenségek?

Férjemmel van/volt egy közös baráti házaspárunk. A pár férfi tagja férjem egyik legjobb barátja, mi meg a feleségével csak id?közben jóban lettünk, de annyira szoros viszony nem alakult ki közöttünk, elég különböz?ek vagyunk. A lánynak nem nagyon vannak barátai, elég nehéz természet, és egy id? után úgy éreztem, nagyon rám akaszkodik, minden szeretetét(hiányát) rám akarja zúdítani, volt, hogy napi szinten felhívogatott, holott én ezt ritkán viszonoztam. Egy id? után ?szintén megmondtam neki, hogy ez nekem kicsit már sok, és ugyan szeretek velük négyesben néha találkozni, szeretem ?ket is és a gyereküket is, mi ketten sose leszünk olyan szoros barátn?k, mint ? azt gondolja. Természetesen nagyon megharagudott, és mai napig “büntet” a közösségi oldalas beszólogatásaival, és a látványos elutasításával. Engem ez az egész nem is érdekelne, nem zavarna, ha megszakadna velük a kapcsolat, de tudom, hogy férjemnek fontos a barátja. Gondoltam, az nem baj, ha ?k kettesben találkoznak, csak ez a négyes bomlik meg. Viszont van egy olyan érzésem, hogy a férjem nem áll ki mellettem ebben az egész helyzetben. Míg a másik pár férfi tagja zokszó nélkül elhiszi a feleségének, hogy én vagyok a “szarszemét”, és ? is mindenb?l kizár engem, ahogy ezt a felesége is teszi, addig az én férjem, nagy konfliktuskerül? révén, úgy érzem, nem áll ki mellettem ilyen helyzezekben. ?k látványosan fotókat küldözgeznek neki, keresik ?t, ki tudja, mit mondanak rólam stb. Még csak az hiányozna, hogy közösen elhívják egy családi rendezvényre, mondván, hogy a férjem jöjjön, de én ne. Mert sajnos kinézem bel?lük. Míg én akármennyire vagyok rosszban a másik lánnyal, sose csinálnék ilyet. Vagy mindketten, vagy inkább ápolja tovább a férjem kettesben ezt a kapcsolatot a barátjával. Nagyon elszomorít, hogy úgy érzem, hirtelen mindenb?l ki vagyok hagyva, mint közellenség, aki valami hatalmas gonoszságot követett el, és a férjem nem úgy cselekszik, hogy “jó, oké, én szívesen találkozom veled, barátom, mert ez a kapcsolat ne menjen tönkre a lányok nézeteltérése miatt, de a feleségemet ne bíráld, és kiállok mellette, és a kettesben baráti sörözés az oké, de ha egy közös családi meghívásból ?t tüntet?leg kihagyjátok, akkor én sem
fogok elmenni”. Nem értem, miért érzem mindezt? :(

Kedves Hölgyem!

Sokszor amiatt kerülünk nehéz helyzetbe, mert „túl ?szinték” voltunk. Valószín?leg a lány nehezen viselte az elutasítást, így próbál bosszút állni. Levelét olvasva talán a férje hozzáállása a legnehezebb Önnek. Beszélt vele a történtekr?l? Beszélt vele arról, hogy Ön mit élt meg? Hogy mit él át, amikor nem Önhöz lojális, hanem a barátokhoz? Elmondta neki, hogy mi esne Önnek jól, és mit vár t?le ebben a helyzetben? Érdemes lehet átgondolni, hogy mi a célja. Így akár a lánnyal is beszélhet. Az ? habitusának megfelel?en lehet a történteket „selyempapírba csomagolva” átadni. Így talán ? is megenyhül, nem fogja magát elutasítva érezni.

Talán a kellemesebb együttlétek érdekében érdemes lehet visszavonolút fújni. Nem könny? szerep, de lehet, ebben a helyzetben megéri.

Üdvözlettel,

Kovács Réka