19 éves lány vagyok, és már egy és háromnegyed éve élek párkapcsolatban. A barátom 21 éves lesz lassan. Már 6 éve ismerjük egymást, az elején barátok voltunk. Minden rendben volt közöttünk, teljesen jól megvoltunk, közel lakunk egymáshoz, és nem is vitatkoztunk - egészen az els? közös év utánig. Ugyanis a barátom anyukája kb. fél éve elkezdte babusgatni, egyfolytában ölelgetni és "Szívem, Drágám, Babám" néven szólítani a páromat. Azel?tt semmi probléma nem volt, jól megvoltunk és sokat beszélgettünk az anyósjelölttel. De ez engem
elkezdett nagyon zavarni, mert ahogy én szoktam hívni, úgy hívta ugye az édesanyja is, és utána nem jött a számra a becézés, mert azt a rossz érzést juttatta eszembe, amikor fölöslegesnek éreztem magam amiatt, hogy az anyja azt csinálja, amit normál esetben az ember párja. El?ször türelmes voltam, próbáltam megérteni, miért csinálják ezt - elolvastam sok pszichológiai írást, köztük L. Stipkovits Erika Szeretettel sebezve cím? könyvét is. A barátommal a viselkedésük miatt innent?l kezd?dtek a nézeteltérések és veszekedések. Az édesanyja mindig mindent?l meg akarja védeni, köztük a második férjét?l is, aki velük él. Egy rossz szót sem szólhat a páromra a mostohaapja, mert az anyja rögtön leállítja. Esélye sincs magának megoldania a problémáit, és kiállni magáért. Miért viselkedik így az anyja? Miért szólítja úgy? És miért viselkedik vele számomra nem normálisan? Volt, hogy feküdtünk az ágyban, odajött, és ráfeküdt, úgy ölelte meg, vagy megsimította az arcát, úgy, ahogy én szoktam. A barátomnak van egy huszonéves bátyja, aki visszahúzódóbb, nem annyira társas ember, és vele kevésbé olyan. Bár ? nem él otthon. Ezért lehet?
A párommal megbeszéltem már sokszor, hogy ez zavar, de azt mondja mindig, hogy nem vette észre, hogy úgy szólította ?t. Ha pedig igen, és szóvá teszi az anyukájának, akkor ? és a mostohaapja mindig azt mondja, hogy 20 évig úgy szólította, és addig jó volt neki, meg hogy ? az anyja. De ez nem igaz, mert az els? évünkben nem csinálta ezt. Ez ellen lehet valamit tenni? Hogy ne úgy viselkedjenek a feln?tt fiukkal, mint egy 13 évessel? Múltkor kiderült egy beszélgetésünkben a párommal, hogy ? konfliktuskerül?, nem szeret másokat bántani. De szerintem ez nem err?l szól. Hanem arról, hogy nem áll ki magáért és a véleményéért. Nem meri megmondani az anyjának, mert fél, hogy megbántja. Emiatt viszont engem bánt meg. Nagyon nehezen
viselem már ezt a helyzetet, mindig gyomorideggel megyek hozzájuk.
Szeretném, ha valahogy meg lehetne oldani ezt a problémát úgy, hogy végül mindenkinek jobb legyen, mert nagyon szeretem a páromat, és elhagyni semmiféleképpen nem tudnám és nem is akarom. Mit tegyek? Hogy értessem meg vele és az anyjával, hogy erre nincs már szüksége? Hogy nem kell(ene) úgy viselkedniük egymással, és folyton megölelniük egymást, ha pár nap nem látják a másikat? Illetve felmerült egy olyan probléma is, hogy el akarják adni a mostani házukat, és err?l a családból csak mi maradtunk tájékoztatás nélkül. Amikor rákérdeztünk, hogy miért, azt válaszolta az anyukája, hogy azért, mert semmi sincs lefixálva, ennek ellenére fel van már becsülve a ház értéke, és már ki is néztek egy másikat egy másik faluban. Mit akar ezzel elérni? El akar szakítani egymástól minket? Irányulhat ez rám?
El?re is köszönöm a segítségét és válaszát!
