A bátyám 28 éves, 6 évvel id?sebb nálam, ketten vagyunk testvérek - a szüleinkkel együtt élünk és a bátyámon szeretnénk segíteni. Kicsi korától kezdve mindig céltáblája volt a bántalmazásoknak az osztálytársai és a nála id?sebb gyerekek körében. Az általános iskolában odáig fajult az egész, hogy iskolát kellett váltania, mert a tanárok nem voltak hajlandóak rá kicsit figyelni. (Személyes tapasztalatom is volt e téren, hiszen ugyanabba az iskolába jártam kés?bb én is, és évekkel kés?bb a volt osztályf?nöke nevetve elmesélte az osztályom el?tt, hogy milyen nevetséges volt a bátyám, amikor a fejére húzták a többiek a kukát, és csak segítséggel lehetett róla azt leszedni). A váltás ellenére, mint új gyereket megint kipécézték az új osztályban. Kés?bb a középiskola kollégiumában sem volt ez másképp. Szerintem ez is hozzájárhatott ahhoz, hogy mára borzalmasan bizalmatlanná vált, bezárkózódott, mindenkiben a rosszat látja, ha valaki az utcán ránéz, azt máris úgy ítéli, hogy bámulja és idegesíti. Baráti köre nincs, maximum 2-3 barát, ezért nem is mozdul ki itthonról, ha hívják sem. Párkapcsolata még nem volt (legalábbis tudomásom szerint). Nehezen tud kapcsolatokat kötni, hiszen pár dolgot
kivéve, nem is érdekl?dik semmi iránt, mindig ugyanazokat a témákat boncolgatja.
Képtelen egyedül döntéseket hozni, fél a következményekt?l, úgy viselkedik, mint egy nagy gyerek. Elmenekül a felel?ssége el?l, hárít folyamatosan, ha valamit meg szeretnénk beszélni vele, azonnal kiutat keres és otthagyja a beszélgetést. Apukánkkal a viszonya változó, mez?gazdaságban dolgoznak, itthoni vállalkozásunk van, ezért nagy rajtuk a felel?sség. A bátyám szó szerint bármihez is kezd, elrontja, több balesete is volt, ezért már nem is kezd neki semminek, fél, így minden a szívbeteg apukámra marad - amit tudok, én is besegítek, de az elenyész?. Anyukám mindig az oltalma alá veszi, ha számonkérés lenne, és mindent magára vesz vele kapcsolatban. Pár éve viszont a bátyám elkezdett iszogatni esténként, mikor nem látjuk. Eleinte csak egy kortynyi pálinka, mára ez sokkal több lett, az egy kortyból 6-7 korty plusz egy sör vagy kett?, és még amir?l nem tudunk, ezt is az itthoni italok vészes csökkenéséb?l látjuk. Ha ezt a szemére hánytuk, ismételten hárított. Féltjük, hogy mi lesz így vele a kés?bbiekben. A szüleimmel segíteni szeretnénk neki, de nem tudjuk, hogyan is kezdhetnénk hozzá, hogy ne vegye ezt személyes támadásnak, hiszen ismerjük a reakcióit. Egy szakemberhez szeretnénk elvinni, de úgy, hogy ? belássa, hogy szüksége van rá, mivel mi nem rángathatjuk el akaratán kívül. A kérdésem az lenne, hogy milyen módszerekkel lehetne err?l meggy?zni? Mégis, hogyan tudnánk rá hatni? Vagy vegyem fel el?ször én a kapcsolatot magával a szakemberrel és kérdezzem ki ?t a véleményér?l?
El?re is köszönöm válaszát!
