Befolyásos szül?k, kezelhetetlen gyerek

Elkeseredésemben írom le problémámat. 28 éve dolgozom olyan óvón?ként, akihez rohannak a gyerekek, ha meglátják. Csoportom nagy létszámú, 24 gyerek tartozik hozzám. A napjainkat a társammal egy olyan fiúgyermek (4 és fél éves) keseríti meg, akinek a folyamatosan provokáló viselkedése arra irányul, hogy csak vele foglalkozzanak. Rituáléit senki nem zavarhatja, és mindenhez megjegyzést f?z. Ha éppen nem játszik, akkor egész nap börrög, énekel, fúrógépezik és zavarja társait. Próbálok vele következetes lenni, de bárminem? fegyelmezésre vagy ellentmondásra rögtön ordítás a felelet. A szül?k nagyon befolyásosak és nem bíznak meg bennünk, bár harcoltak azért, hogy a csoportunkba járhasson a gyermek. De mivel probléma van, visszadobálják a labdát és a mi viselkedésünket kritizálják, mert a gyerek azt mondta... A gyermek viszont már akadályozza a foglalkozás megtartását is. F?leg a lányokat piszkálja, akik nem szólnak vissza. Otthon jelzik a társak, hogy milyen a gyermek, de mivel befolyásos emberr?l van szó, rajtam kívül már a kollegám sem vállalja fel, hogy beszéljen a gyermek valódi viselkedésér?l. Már teljesen tanácstalan vagyok. Ön mit mond, bírjam ki a hátralév? éveket és ne szóljak a gyerekre? Vagy fegyelmezzem, de ez meg a szül?knek nem tetszik. A hátunk mögött már fels?bb helyen is jelezték, hogy kikészítem a gyereküket. Ez nem így van, és amúgy a gyermek meg szeret minket. Kérem, segítsen, mit tehetnék?

Kedves Elkeseredett Óvón?!

Igazán megrendít? ezeket a sorokat olvasni, amelyekb?l süt az igazi szakmai elhivatottság, ugyanakkor a kétségbeesett kiszolgáltatottság is. Segítségkérésére - de ezt talán Ön is sejti - nem is én, vagy bármely pszichológus fog tudni valódi megoldást ajánlani... hiszen a kérdésként megfogalmazott sorok között valójában kiolvasható a kiváló pedagógus saját válasza is: ebben a helyzetben valószín?leg ez a fiúgyermek is "csak" egy áldozat. Olyan szül?k gyermeke, akik nagyon befolyásosak, amit akarnak, azért hajlamosak (akár tisztességtelen eszközökkel) megharcolni, és bizalmatlanul viszonyulnak a segít? szándékú közeledés felé is. Akik feltehet?en a kelleténél kevesebb türelemmel, ért? figyelemmel és kereteket is szabni tudó szeretettel ajándékozzák meg gyermeküket. A fiúcska így tanulhatott rá arra, hogy a vele való foglalkozást provokáló viselkedésével követelje ki. Az igazságos "fegyelmezésre", amely a szül?knek "nem tetszik", valószín?leg úgy éhezik ez a gyerek - aki szeret ide járni, aki szereti az óvónénijeit! -, mint egy falat kenyérre.

Remélem, hogy olyan óvodavezet? szárnyai alatt van szerencséje dolgozni, aki kiáll példás szemlélet? pedagógusai mellett, akár a "harcosabb" szül?k ellenében is - akivel egy ilyen helyzetet meg lehet osztani, szakmai érvek mentén lehet kezelni. Ezzel saját dolgozóit, és nem utolsósorban a gyermekeket is meg tudná védeni a hatalmon, mások érdekének és tanácsának mell?zésén alapuló önérvényesítés káros hatásaitól.

 Üdvözlettel

Simon Sarolta