Betegesen féltékeny

A barátn?m betegesen féltékeny, ami teljes bizalmatlansággal párosul. Három éve kezdtünk el együtt dolgozni, amib?l kapcsolat lett, majd ez komolyra fordult. Már akkor is folyton féltékenykedett egy-két kollégan?re, de ott akkor szem el?tt voltam, ami nekem tulajdonképpen borzasztó volt. Amikor összefutottunk valamelyikkel, folyton azzal vádolt a barátn?m, hogy zavarban vagyok, az miatt a másik miatt, pedig pont ?, és a féltékeny tekintete volt, ami miatt nem tudtam természetesen viselkedni. Ez az id?szak véget ért, most máshol dolgozunk, de nem nagy távolságra, illetve én sof?r vagyok, és sokszor megyek arra, amerre ? dolgozik. Kilencven százalékban n?i kollégáim vannak, id?sek fiatalok, ez utóbbiakat nem hoztam szóba, mert régen volt, hogy azt, akire féltékeny volt, megemlítettem, és megkaptam, hogy megint ? jár a fejemben, rá gondolok, stb.. Egy konkrét eset, ami miatt írok, pár napja történt. Az egyik fiatal kollégan?t kellett fuvaroznom, egyik irodából a másikba, természetesen f?nöki utasításra, amit meglátott a barátn?m. Nem sokkal kés?bb felhívott, hogy ki volt az, hol voltunk, stb.. Én persze elmondtam, erre megkaptam, hogy magyarázkodom. Nem sokkal kés?bb már csak nevettem az egészen, ami megint csak nem volt jó, tulajdonképpen mindegy mikor hogy reagáltam le ezeket, mérges lettem, nevettem, vagy nem foglalkoztam vele, vagyis „sunnyogtam” mindig az volt a konklúziója, hogy joggal volt féltékeny. Azt még megemlítem, hogy amikor megismertem, bár már tönkrement a házassága, de még a férjével élt, és ez a helyzet csak annyiban változott, hogy közben elvált. A legf?bb problémát abban látom, hogy ahhoz hasonlítja a velem kapcsolatos helyzeteket, hogy a volt férje mit csinált ezekben a helyzetekben, kavart, vagy flörtölt a kollégan?ivel, szomszéddal, stb., és persze „minden férfi egyforma”. Sokszor piszkáltam ?t ezzel a férj dologgal, tudom, de kit nem zavart volna ez a helyzet. Néha voltam csak féltékeny, legtöbbször az volt a bajom, hogy az id? telik, és nem tudunk normális párkapcsolatot kialakítani, együtt, jóban-rosszban. De ha ? azt mondta nekem, hogy nincs köztük semmi, én elhittem. Mi lehet az oka ennek a viselkedésnek, vagy honnan eredhet ez? Lehet, hogy a fejével van valami komoly probléma? Hogyan tudnám ?t meggy?zni arról, hogy teljesen rosszul látja, gondolja ezt az egészet, és hogy az egyetlen b?nöm, hogy közvetlen és barátságos vagyok a kollégáimmal, kollégan?immel? ? most tulajdonképpen szakított velem ez miatt, bár voltunk már ilyen helyzetben, amin aztán túlléptünk valahogy, persze legtöbbször a sz?nyeg alá söpörtük.

Kedves Uram!

A féltékenység nagyon meg tudja mérgezni a kapcsolatokat. Jól érzi, a barátn?je fél belekezdeni egy új kapcsolatba, mert már el?re attól tart, hogy megismétl?dik az, ami korábban történt.

Önt ugyanúgy zavarta az a helyzet, amikor együtt volt még a férjével, még ha nem is annyira. De az érzést Ön is ismeri. Éppen ezért azt gondolom, hogy tudnának egymásnak segíteni abban, hogy saját maguk m?ködését is megértsék. Az a tapasztalatom, hogy ha már az indulásakor ekkora zökken?k vannak, akkor érdemes még az elején energiát fektetni abba, hogy megértsék egymás érzéseit, elvárásait, motivációit a kapcsolatukban. Ebben nagyon hatékonyan tud segíteni a párterápia.

Ha fontosak egymás számára, akkor megéri rászánni az id?t és energiát, hogy utána kiegyensúlyozott legyen a közös életük.

Üdvözlettel: Majoros Andrea