75 éves vagyok, sok éve szenvedek bilaterális depressziótól. Családi örökség. Fiatalabb koromban próbáltam harcolni ellene, nem akartam olyan lenni, mint anyám. Pl. sokáig nem voltam hajlandó lítiumot szedni. Végül egy pszichiáter szembesített azzal, hogy ez bizony depresszió (1994-ben!) ? pszichoterápiával foglalkozott, ami nekem nagyon idegen volt. Abban az évben 6 hétig beteg voltam és utána nem mentem vissza hozzá. Azt hiszem, a megfelel? gyógyszeres terápiát írja el? pszichiáterem, aki végül rábeszélt a lítium szedésére. Húgom több éve már rábeszélt, hogy beszéljek pszichológussal (is). Pszichiáterem szerint már kés?, "nem lehet feltárni". ? is nagyon megfelelne, jól el szoktunk beszélgetni az alatt a rövid id? alatt, amíg nála vagyok. Szerinte nem vagyok súlyos eset. Biztosan vannak súlyosabb esetek, de a depressziós hetek nagyon rosszak. F?leg, hogy nem lehet kiszámítani, meddig. Jelenlegi állapotom
éppen nem depressziós, ez bizonyára jelen soraim alapján is megállapítható.
Mi a véleménye, mit lehet tenni?
