Bizonytalanságban

A gyermekem apjával most már 1 éve különváltunk, ? Németországban maradt, mi az akkor 3 éves fiammal (most már 4 múlt)  hazajöttünk. Be is szokott az oviba, itthon is szeret lenni... de ha nem kapja meg, amit szeretne, jön a hiszti, és most már "fenyeget" is, hogy megy az apjához. Közben megismerkedtem valakivel, akivel komolyan gondoljuk, közös jöv?t tervezünk. A páromnak van egy 3 éves kisfia, akivel a szabad hétvégéin együtt van, de ugye mi is ekkor tudunk együtt lenni. Fiam egyre kényesebben beszél ilyenkor, édességet akar enni, holott korábban nem is kívánta, hisztizik mindenért, elvágja magát, "fenyeget", hogy ? akkor elmegy... Vannak id?szakok, mikor jól kijönnek a fiúk, de van, mikor piszkálják egymást. Ennek általában az a vége, hogy az én fiam hisztizik, sír. A páromnak még fura egy másik gyerek is, de próbálkozik, és azt látom, a fiam is néha nyitna felé, de ez olyan nehézkesen megy nekik. Mi a párom fiával azt hiszem jól elvagyunk, szeretjük egymást. Arra viszont nagyon figyelek, hogy a fiamat biztosítsam afelöl, hogy én nagyon szeretem, mindig számíthat rám. Miután rászóltam, ha rosszalkodott, megvárom, míg kitombolja magát... leülünk, elmondom, mi volt az, ami miatt rászóltam. Próbáltam ezt korábban úgy, hogy azonnal, szemt?l-szembe beszéljük meg a problémát, de nem lehet, jön a hiszti, csapkodás, stb.
A kérdésem az lenne, hogy mit tudok vagy tudunk ez ügyben tenni, hogy ezek a kitöréses hisztik, a kényeskedés elmúljanak, tovább tudjunk lendülni!?! Szeretnénk összeköltözni is, és ez oviváltással is jár. Hogyan tudom ezt a gyermekem számára könnyen feldolgozhatóvá tenni?

Kedves Hene!

Egy 4 éves gyerek számára az egy év, f?leg ha az apukája elvesztésér?l vn szó, nem túl hosszú id?. Emellett egy új élethelyzetbe is került(ek), amihez alkalmazkodnia kell. Ennek nehézkes megvalósulása jelzi, hogy kisfia lassabban találja az új helyét. Ha emellé még költözés és óvodaváltás is várható, akkor érdemes jó el?re eltervezni ennek ütemezését, hogy ne egyszerre történjen minden, és kisfia is sokkal hamarabb tudjon a változásokról, fel tudjon készülni rá, beszélgessenek róla, játsszanak olyan szituációkat, amik várhatóak lesznek az új élethelyzetben.

Amit érdemes végiggondolni, hogy az édesapja elvesztésével a biztonságos család képe t?nt el a kisfia lába alól. Egy rivális megjelenésével (akár a párja, akár a párja gyereke az) még nagyobb bizonytalanságban érzi magát, még feszültebb lehet. A hisztik gyakorisága mögött ez állhat annak ellenére, hogy önmagában a hiszti jelenléte nem egyedi reakció, hiszen ebben az életkorban a dacolás, az ellenszegülés és az én-tudat gyakorlása megszokott.  Azzal tudja segíteni kisfiát, ha az érzelmi bizonytalanságát enyhíti: több id?re, több kisajátított id?re van most igénye, ami csak róla szól. A fenyeget?zés mögött is annak a félelme áll, vajon tud-e olyat tenni, amivel Ön is elhagyja.

Mind az ismerkedésben, mind a hétköznapi helyzetekben több türelmet igényel most. Amivel a változásokat segíteni tudja, ha minél több állandó, kiszámítható dolgot alakítanak ki az életükben. Ezek lehetnek rituálék, tárgyak, személyek. Ha ezek a biztos pontok akkor is megvannak, ha új helyre költöznek, vagy új gyerekekkel kell összehangolódnia, akkor nagyobb biztonságot él meg közben. Azért jó, ha fokozatosan, kisfia t?r?képességéhez alkalmazkodva lépnek, amennyire erre lehet?ség van.

Üdvözlettel

Standovár Sára