Búskomor, vagdossa magát...

Van egy 15 éves lányom, aki az idén fog ballagni. Hatodikban elkezdett felvágott arcú, kifolyt szem? embereket és gyilkossággal kapcsolatos képeket rajzolni, de mára szerencsére már abbahagyta. Az osztálytársai piszkálják, ezért körz?t szokott
magánál hordani, hogy ha bántják, legyen mivel védekeznie. Inkább szavakkal bántják, de néha testileg is. Cikizik, amiért pszichológus vagy pszichiáter akar lenni, de nemrég azt mondta, a  patológus szakma is érdekli. Nem is lenne ezzel semmi baj, de ennyi id?sen nem a halálon kellene járnia az eszének, nem? Az osztályf?nöke szerint nagyon szégyell?s, csak egy barátn?je van, az órákon nem jelentkezik, de ha felszólítja, válaszol. Amúgy a jegyeivel nincs gond. A tanárn? javaslatára kértünk id?pontot egy nevelési tanácsadóhoz, de még nem kaptunk. Bal alkarja tele van hegekkel, két évvel ezel?tt fedeztem fel azokat. Ha rákérdezek, mindig a macskára fogja, pedig azok nem úgy néznek ki. Van pár ronda hege. Gyakran hetekig búskomor szokott lenni, van, hogy akár 5 hétig is egyfolytában, olyankor egyáltalán nem szokott mosolyogni és alig eszik. Ha bántják se szól róla, szül?in szoktam tudomást szerezni err?l. Dagadtnak látja magát, nem elégedett magával. Mit tehetnék azért, hogy jól érezze magát? Vigyem át másik iskolába? Nagyon aggódom miatta!

Kedves Aggódó Anyuka!

Valóban, a leírt problémák, tünetek aggasztónak hatnak. A halállal való túlzott foglalkozás, az önsértések (úgynevezett falcolás), a bántalmazott lét a kortársközegben olyan tényez?k, melyek mindenképpen szakembert kívánnak. Azt mindemellett tudni érdemes, hogy a serdül?kor minden fiatal számára egy krízis, mely az élet természetes velejárója, így normatívnak tekintjük. Ilyenkor átalakul a szül?khöz, a kortársakhoz, a saját magunkhoz való viszonyunk, és ebbe a változásba nagyon sok minden belefér. Jó jel, hogy a lányának van bizalmasa, kortárs barátn?je. Innen a távolból nem lehet megmondani, hogy amit a lánya átél, az a normális serdül?kor egy széls?sége, vagy valóban kezelend? problémával állunk-e szemben. 

A nevelési tanácsadóban történ? beszélgetés, és megfelel? tesztek elvégzése után a pszichológus fog tudni választ adni Önöknek, hogy mir?l is szól a probléma, és hogyan javasolja a továbbiakat. Ez el?tt semmiképp sem vinném a lányt másik iskolába, ugyanis az önmagában még egy nagy teher, és amúgy is hamarosan ballag.
Javaslom, várja meg a pszichológusi véleményt, addig pedig próbáljon meg a lányával beszélni. Nem feltétlenül azért, hogy a lánya válaszokat adjon Önnek, hiszen elképzelhet?, hogy egyel?re ? sem tudja megfogalmazni, mi is van benne, és az is gyakori, hogy ebben a korban nem a szül?kkel osztja meg a fiatal az érzéseit, hanem, hogy érezze a nyitottságot, az érdekl?dést.

Üdvözlettel,

Kovács Réka