Cirkuszol, ?rjöng, elbújik, sír, ha oviba kell menni

Azt szeretném kérdezni,  mennyire normŕlis az, ha gyermekem, aki 4 hét múlva 4 éves lesz, elutasítja az ňvodŕt. Trükközik, ígérget, hogy ekkor meg akkor, és ha eljön a nap, cirkuszol, ?rjöng, elbůjik, sír, a sírŕstňl hŕny. Tehetetlenek vagyunk, mert lassan akartuk beszoktatni, čs mčgse jň. 3 čves kora el?tt kezdte az ovit, akkor mčg szoptattam. Az ňvňn?k ragaszkodtak ahhoz, hogy dčlutŕnig maradjon. Kiprňbŕltuk, jŕrtunk, nem ment, csak egy darabig, akkor is ?rületesen nehezen. Aztŕn maradtunk dčlig, szintčn včgig b?gve... ez ment mŕrciustňl mŕjusig. Ůgy döntöttünk, kivesszük čs szeptemberben indul a sajŕt csoportjŕban, ahol vele együtt ůj gyerekek kezdenek. Azňta abbamaradt rčg a szoptatŕs. Elkezdte az ovit, de mčg mindig kěnlňdva, sěrva, cirkuszolva, ordětva. A foglalkozŕsokba bekapcsolňdik, nem ül a sarokban, reggel az elvŕllŕs rettenetesen nehčz. Most is kimarad az ovibňl, egyszer?en nincs mŕr idegzetünk hozzŕ. Megbeszčltük az ňvňn?vel, hogy dčlig marad, mert sosem aludt čs včgigücsörögte, aměg a többiek aludtak... nagyon nehčz vele. Nem tudom, hogy črjük el nŕla, hogy szeressen oviba jŕrni, ůgy szeretnčnk, ha örömmel jŕrna. Hisz barŕtja is van az oviban. Beszčl az ovirňl, hogy mit csinŕltak, megmutatja, mit csinŕlt nekem. Tčnyleg nem črtjük...

Kedves Adrienn!

Ha jól értem, akkor gyermeke szereti az óvodát, aktívan részt vesz a programokon, barátai is vannak, tehát tulajdonképpen beszokott. Ami a nagy nehézség, az maga az elválás, illetve az óvodára való készül?dés. Ha szívesen mesél az óvodáról, és az óvón?k is arról számolnak be, hogy az ottléte során nincs széls?séges negatív reakciója, nem sír egész nap, akkor ez nem az óvodáról, nem az ottani élményekr?l szól, hanem az Önökkel való kapcsolatról. El?ször is az egyik fontos dolog, hogy Önben és férjében kell megszületnie annak a döntésnek mélyen, érzelmi szinten is, hogy jó a gyermeküknek, ha elengedik. El kell hinniük, hogy a nagy sírás ellenére jól fogja magát érezni. Ezt tényleg nem fokozatos beszoktatással, hanem sokkal inkább gyors elválással lehet. Persze fontos, hogy tudja, mire számíthat, hogy fel van építve, hogy rituálék vannak (mit csinálnak otthon, hogyan mennek oda, hány ölelés után válnak el, milyen biztonságot nyújtó tárggyal megy be). 

Az alkudozás fontos a kisóvodások életében, amelyben megélhetik, hogy ?k is irányítanak, önállóak, de abban, hogy melyik nap, illetve hánykor menjen óvodába, nem érdemes belemenni. Inkább kössék jutalomhoz, ha hamarabb, sírás nélkül, vagy saját lábán megy be az óvodai szobába. Magához az elváláshoz egy határozott lépésnek kell meglennie. Ha ez kiszámíthatóan nagyjából ugyanúgy történik pár hétig, akkor változás remélhet?. 

Az is fontos lehet, hogy ne minden az óvodáról szóljon. Sokszor történik az nehéz beszokás esetén, hogy reggel már felkelést?l kezdve az a téma, hogy óvodába menni, és délután is arról beszélnek, és este is arra utalnak, hogy másnap mi lesz. Érdemes inkább csak alkalomszer?en megemlíteni, hogy tudja, mi várható, de kiélvezni a közös id?t. Az elválásnál azt fejezi ki, hogy jó Önnel, Önökkel lenni, és biztonságban érzi magát. Amikor nem az óvodában van, akkor ezeket lehet intenzívebben megélni: esti bújós-beszélgetés, vagy a hosszú együttlétek a játszón-kertben, min?ségi id?. Így nem kell konfliktusba kerülnie saját magával, hogy az oviban is jól érzi magát, és otthon is jó.

Ha továbbra is elakadás tapasztalható, nincs minimális változás sem, akár hónapokig, akkor érdemes specifikusan segítséget kérni, mondjuk az óvodapszichológustól.

Üdvözlettel

Standovár Sára