Csak magam miatt plasztikáztatnék

Az a problémám, hogy kicsinek találom a melleim, és emiatt szégyenl?s vagyok melltartó nélkül a párom el?tt, hiába vagyunk együtt lassan egy éve. Már mondtam korábban olyat neki, hogy biztosan meg fogom majd az orrom és a melleim m?ttetni, csak túl sokba kerül. Most ? pedig azt a "meglepetést" találta ki a születésnapomra, hogy ha megm?ttetem a mellem, ? is beszáll a m?tét költségeibe. Idézem, amit mondott: "mondtad egyszer, hogy megm?tteted majd az orrod és a melleid. Az orroddal nincs semmi baj, de ha a melleid megm?tteted, abba beszállok én is anyagilag." Ezen én ledöbbentem, nagyon megbántott ezzel. Elmondása szerint ? ezzel csak jót akart, mert tudja, hogy engem zavar, és ha én nem mondom korábban, hogy meg akarom m?ttetni, akkor ? sem hozta volna fel magától. De nekem ebb?l csak az jött le, hogy ? sincs velem ezen a téren megelégedve.
Ön mit gondol err?l? Nem tudom, ezt hogyan tudom elnézni és elfelejteni. Nem haragszom rá emiatt, mert elhiszem, hogy tényleg csak jót akart. De engem mégis nagyon bánt ez. Ezek után még jobban feler?södött bennem az a gondolat, hogy kicsik a melleim és nem vagyok emiatt elég vonzó a számára. Hogyan tudnék ezen túllépni? Ugyanakkor valóban szeretném megm?ttetni magam, de csakis magam miatt, senki más kedvéért.

Kedves Hölgyem!

Levele több kérdést is felvet, többek között a saját testtel való elégedettség/elégedetlenség témakörét, illetve a párkapcsolatok természetét is érint? szempontokat érdemes átgondolni.

Az, hogy mennyire vagyunk elégedettek a testünkkel, annak részeivel, több forrásból táplálkozik. Mégis, vannak olyan helyzetek, amikor az egy-egy testrészhez kapcsolódó szorongás olyan mérték?vé válik, hogy magával az érzéssel is foglalkozni kell. Az az érzésem, hogy jelen helyzetben nem ilyen szorongató a helyzet, mégis él egy kép Önben arról, hogy mi a szép, és szeretne ennek megfelelni. Azt azonban érdemes látni, hogy ez a kép jobbára küls? szempontok alapján formálódik, így nem lehet azt mondani, hogy “magam miatt” akarok változtatni. Hiszen valljuk be, számos el?nye van a kis mellnek. Minden, ami a nagy mellek mellett szól, társadalmi konstruktum. A reklámokban, filmekben, hirdetésekben olyan szépségideállal találkozunk, ami kultúránként eltér?, és ennek a képnek igyekszünk megfelelni. Tehát születhet döntés a m?tét mellett, de az sem csak Önr?l fog szólni, hanem annak a képr?l is, amit ma vonzónak mutat a társadalom.

Másrészt érdekes volt olvasni arról a folyamatról, amit a párjával megélt ezzel kapcsolatban. A következ?kben leírt gondolatmenettel nem “?t védem”, hanem igyekszem más megvilágításba helyezni az álláspontját. Ön felveti a m?tét lehet?ségét. Azt várja (bár nem írja, de ezt sugallja), hogy a párja gy?zze meg Önt arról, hogy Ön így tökéletes, és semmi szükség a m?tétre. Még rá is tesz egy lapáttal, hiszen ha az orrom szép, akkor a mellemmel valóban elégedetlen. Itt jön be a következ? probléma: miért baj az, ha a páromnak nem tetszik minden porcikám? Biztos Ön is tudna olyat mondani, ami nem tetszik benne. Tehát feltételezzük, hogy a párja örülne, ha nagyobb mellei lennének, amit egyébként Ön is állít. Úgy t?nik tehát - a kommunikáció szintjén -, hogy ebben egyetértés van Önök között, így hát a fiú beszállna a költségekbe. De Ön mégsem arra vágyik, amit kommunikál neki, hanem arra, hogy gy?zze meg Önt, hogy így szereti, ahogy van. Ez az a kommunikációs csapba, amit a férfiak (tudom, általánosítok) nem kezelnek jól. Ha azt mondom, hogy meg akarom m?ttetni a melleimet, akkor ? ezt el fogja hinni, és eszerint fog gondolkodni/cselekedni.

Összességében azt gondolom, hogy egy ilyen döntés nem tud önmagában az egyén döntése lenni, mert elvárásokkal teli világban élünk. Másrészt pedig ha elhatározta magát, és ezt kommunikálja a párja felé, ne lep?djön meg, ha ? ennek megfelel?en fog viselkedni.

Üdvözlettel,

Kovács Réka