Csak a személyiségem volt vonzó számára?

Több hónapig ismerkedtem egy férfival, és vele kapcsolatban van egy kérdésem. A munkahelyemen kezdett el ? is dolgozni, és amikor el?ször megláttam, egyáltalán nem tetszett. De éreztem, hogy tetszem neki: szégyenl?s volt, amikor meglátott, elbújt, de felvette a szemkontaktust. Tudtam, hogy el?bb-utóbb próbálkozni fog. Az érzésem nem csalt, felvette a kapcsolatot velem, és akkor is nagyon izgult. Sokszor keresett ennek ellenére, és több ürügyet is csinált, hogy találkozzunk. Mivel fotózik is, fotózásra is elvitt, ahol többször megdicsért. Egyre többet beszéltünk, míg végül randira is elhívott. Nemet mondtam, de tovább próbálkozott és egyre jobban megtetszett. Olyan dolgokat tett, amiket más nem, bókolt, hogy szép vagyok, órákat utazott, hogy lásson. Még azt is megkérdezte, hogy akarok-e vele járni, mert ?benne nagyon nagy a vágy eziránt. A kérdésére azt válaszoltam, hogy én még várni akarok. Egyre jobban megijedt, hogy elhagyom, ett?l félt folyamatosan. De a válaszom még inkább megijesztette. Majd egy félresikerült randi után, amin végig negatív volt a hozzáállása, megmondta, hogy kiábrándult bel?lem, meg hogy csak a személyiségem volt vonzó a számára. Nem érzi a kémiát, de reménykedett abban, hogy ez majd változik id?vel, de nem így lett. Én meg ezen lesokkolódtam, ugyanis nem így viselkedett eddig. Ha egy férfit ennyire nem vonz a küls?, miért tepert ennyit, a visszautasítások ellenére is? Miért akart kapcsolatot? Mivel kezdeményezett és amikor randira hívott, nem ismerhette a személyiségem, tehát a küls?m alapján lehettem szimpatikus neki. Régen járt egy hozzám küls?leg hasonló n?vel, aki összetörte a szivét. Azt gondolom magyarázatnak, hogy valójában tetszettem neki, de a sérülést?l való beteges félelem (ezenkívül súlyos önértékelési problémái is vannak) miatt inkább bebeszélte magának az ellenkez?jét, és a randin is ezért
viselkedett másképpen, hogy legyen ürügye a kiábrándulásra. Ön mit gondol err?l? Vagy mi más magyarázata lehet még a dolognak?

Kedves Hölgyem!

Úgy látom, hogy többször is visszautasította a férfi közeledését (miközben azért elment vele ide-oda), és tiltakozott az ellen, hogy együtt járjanak. Mire összejött az els?, rosszul sikerült randi, addigra a visszahúzódó, félszeg férfi már megkapta azokat a sebeket, amelyek hasonlóak voltak a korábbi kapcsolatában szerzettekkel. A csiki-csuki játék (meghallgatom a bókjait, szinte várom is, de elutasítom) – igazából egy hatalmi játék volt ebben az esetben, ami összetörte a férfi bizalmát és érzéseit. Nem a sérülést?l való félelem változtathatta meg a férfi érzelmeit, hanem azok a valós sérülések, amelyeket átélt az Önnel kezdeményezett kapcsolatban.

Kérdésem tehát: miért így intézte a dolgokat, mi volt a célja? Nem gondolom, hogy bántani akarta ezt a férfit, nem szándékosan okozott sérüléseket neki. Ugyanakkor nem értem, miért fogadta el, miközben elutasította. Ha el?fordult már hasonló a korábbi kapcsolataiban is, akkor érdemes lenne gondolkozni azon, hogy vajon ez egy jellegzetes minta-e az Ön viselkedésében?

üdvözlettel

bárdos kata