Csak velem alszik

Az alábbi probléma megoldásában szeretném a segítségét kérni. Kislányom 5 éves, születését?l kezdve velem alszik egy ágyban. Féléves volt, amikor elváltunk az édesapjával, aki 2 hetente hétvégére viszi el ?t. Tekintettel arra, hogy jöv?re már iskolás lesz, szeretném külön szobába szoktatni. Eddig is próbálkoztam ezzel, de nem sok sikert értem el. Elaltatni el tudom a saját szobájában (vagy mesét olvasok, vagy énekelek neki, vagy simogatni kell közben), de bizonyos id? elteltével felébred, és nem is tudom visszaaltatni, mert mihelyst otthagyom, észreveszi, hogy kimentem a szobából (általában csak 1-2 órát alszik a saját ágyában). Próbálkoztam a drasztikusabb módszerrel is, hogy hagyom sírni, de nem hagyta abba kb. fél óra múlva, hanem órákon keresztül sirdogált, könyörgött, próbálkozott. Azt mondja, fél a szobájában lév? tárgyaktól (ezért általában égve hagyok neki egy kis lámpát), meg attól, hogy otthagyom. Vélelmezem, hogy a közöttünk lév? nagyon er?s köt?dés ennek az oka, a félelem attól, hogy elveszít engem. Szóval 2-3 ilyen érzelmileg túlfeszített éjszaka után úgy döntöttem, ezt nem er?ltetem tovább. De teljesen tanácstalan vagyok, hogyan vágjak bele újból ebbe az átszoktatási folyamatba. Most egy pár napja azt csinálom, hogy az ágya mellett alszom a földön egész éjszaka, hogy legalább szokja mega saját szobáját, meg azt, hogy egész éjszaka az ágyában kell aludnia. De nem tudom, jó módszer-e ez, vagy hogyan tovább? Próbáltam vele beszélgetni a dologról, de vagy teljesen elutasít, és az egyik fülén be, a másikon meg kimegy a mondandóm, vagy napközben megígéri, hogy külön alszik, estére meg meggondolja magát. Az édesapja újra n?sült, és amikor nála alszik, akkor szintén az a helyzet, hogy közöttük alszik éjszaka. Beszéltem vele is, hogy még ha nem is rakják külön szobába, de akkor a saját ágyában aludjon már, hogy ne legyen kétféle elvárás vele szemben ezzel kapcsolatban. Segítségét el?re is köszönöm!

Kedves Szoni!

Két dolgot érdemes szerintem végiggondolni kislánya alvási nehézségei kapcsán. Az egyik maga az alvási helyzet, a külön alvásra „szoktatás” technikája, a másik pedig a probléma háttere, vagyis hogy a megszokáson túl miért ilyen szorongató kislánya számára az Önt?l való elkülönült alvás.

Ahogy írja, er?s a köt?dés, és fél, hogy elveszíti magát – ha ennek a szorongásnak a hátterében a levelében nem részletezett el?zmények is meghúzódhatnak, akkor ezt a szálat mindenképpen érdemes lenne gyerekpszichológus segítségével felgöngyölni.

Ami magát az alvási helyzetet illeti – az irány, amin elindult, jónak t?nik! A sírni hagyást valóban nem érdemes er?ltetni, mert csak abban er?síti meg a gyereket, hogy hasztalan kér segítséget egy szorongató helyzetben. Az, hogy id?vel elcsendesedik egy így szoktatott gyerek, csak annak jele, hogy végképp lemondott róla, hogy szül?jét?l bármi támogatást kapjon ebben a helyzetben. A támogatást inkább finoman, fokozatosan érdemes csökkenteni, mindig egy lépésnyit haladva. Az eredeti felálláshoz képest Önök egy lépéssel már el?rébb is vannak – kislánya már a saját szobájában alussza végig az éjszakát. Az Ön pihenése érdekében azért a földön alvást valamilyen kényelmesebb formában oldanám meg ezekre az átmeneti hetekre. Nem tudom, van-e kislányának állandó alvó-játéka vagy valami anya-pótléka (sok gyerek például édesanyja ruhadarabjával alszik), ezek jelenléte is segíteni szokta az éjszakai felébredésb?l való visszaalvást.

Még egy praktikus szempont: nem írja, hogy alszik-e még délután a kislánya, az óvodában valószín?leg még altatják ?ket ebéd után. A nyári szünetben esetleg érdemes lenne kipróbálni, hogy a délutáni alvás elhagyásával nem kap-e akkora lendületet az esti alvás, hogy elmaradjon a korai felébredés. Ha ugyanis kislánya végigaludná az éjszakát, sokkal kisebb jelent?sége volna a szül?i ágyba való átmászkálásnak.

Üdvözlettel – Kiss Kinga