Kisányomat 20 hónapos korában fogadtuk örökbe, ekkor hoztuk haza egy budapesti csecsem?otthonból, ahol születése óta élt. Most 3,5 éves és egy ideje f?leg engem, de sokszor az apját is ütögeti, vagy ha a karját lefogjuk és a szemébe nézve mondjuk, hogy nem ütjük anyát, apát, akkor rugdos. Sajnos ez szinte napról napra gyakoribb, olyan, mintha valami miatt dühös lenne ránk. Elég er?s köt?dés alakult ki közöttünk az elmúlt közel két évben, nagyon ragaszkodó, kedves gyerek, szeptember óta bölcs?débe jár, a többi gyereket nem bántja, máshol nem agresszív, csak pont velünk. Közvetlenül az örökbefogadás után is volt egy nehéz periódus, kb. fél év, amikor ha hisztizett, akkor harapott minket. Ezután volt egy viszonylag nyugodtabb id?szak, és most újra agresszív lett. A változás, hogy most nemcsak hisztik alkalmával bánt minket, hanem akkor f?leg, ha valami nem úgy történik, ahogyan azt ? szeretné. Nemrég költöztünk, esetleg az válthatta ki nála ezt a reakciót? Mit lehet tenni, hogy ne üssön minket? Egy órán keresztül nem szoríthatom le a kezét, lábát, mert ha kell, addig is kitart és üt engem.... Köszönöm el?re is, ha bármi tanáccsal segíteni tud, mert eléggé el vagyunk keseredve.
Kedves Annamária!
Szerintem is düh lehet a háttérben, jól érzi. Bármennyire kicsi egy 20 hónapos gyermek, addigra már sok élménye van, amik ráadásul sokkal kevésbé érthet?ek mind az ? számára, mind a kívülállók számára. Intenzív érzelmi lenyomatai vannak arról az id?szakról is, amir?l nem tud még szavakkal mesélni. A bölcs?de és a költözés is lehet egy olyan kiváltó ok, ami felidézte benne a régi élményeket: ?t elhagyták, sok gyerek között valószín?leg kis figyelmet kapott és ha köt?dött is valakihez, el kellett válni t?le. Most Önökhöz köt?dik, és el kell válni egymástól napközben, ami nála szerintem nagyobb félelmet válthat ki, mint egy átlagos gyereknél. Azért is Önök felé jelenik meg az agresszió, mert “Önök tették olyan helyzetbe”, amiben egyedül van megint és új helyszínen. Persze ez természetes, hogy ilyen élethelyzetet kell megoldani, de talán így könnyebb ?t megérteni.
Minél több olyan helyzetre lenne szükség, ahol az biztonságot, ismer?s személyeket és tárgyakat megélheti. Akár azt is, hogy újra és újra a rendelkezésre állnak, mint egy 1- 1,5 éves kisgyereknek, aki el-eltávolodik, de még azonnal ott kell lenni, ha igényli.
A lefogást, testi korlátozást minél kevésbé használnám. Inkább találjanak valami helyet, tárgyat, amit ütni lehet, akár együtt is. Közben megéli a dühét. Persze ? ezt nem tudja, így meg lehet neki fogalmazni, hogy “látják, milyen kis méregzsák, mintha dühös-mérges lenne”.
Úgy t?nik, hogy ez is egy nehezebb id?szak, mint amin korábban már átmentek. Akkor sikerült túllépni rajta. Idčzzék fel, hogy mit csináltak akkor, mi oldotta meg a problémát, mert a mostani helyzeten is segíthet!
Üdvözlettel,
Standovár Sára
