A családom nem fogadja el...

30 éves vagyok, és tavaly vesztettem el a szüzességem, méghozzá egy 53 éves n?s pasival. A munkahelyemen ismerkedtünk meg, barátkoztunk, szórakoztunk, jól elvoltunk egymással.
Aztán egy nap megtörtént köztünk a dolog. Én is akartam, és nagyon jó volt. Azóta szorosabbá vált a kapcsolatunk. Szerelmes vagyok, és szerintem ? is belém. Lassan egy éve tart ez a dolog, de én többször szeretném látni, mint eddig (havonta 1-2-szer). A napokban elvált a feleségét?l, és végre teljes mértékben felvállalhatnánk a kapcsolatunkat. Csak egy probléma van: az édesanyám és a húgom (akikkel együtt élek) nem fogadják el ?t. Szerintük nem illik hozzám, mert túl öreg, meg hasonló dolgok. De könyörgöm, 30 éves vagyok, szeretnék
végre már önállóan dönteni. Ráadásul nem is kültözhetek vele össze, mert akkor a családomat el kell felejtenem. Így úgy döntöttem, hogy nem költözöm, mégsem engedik meg a kapcsolatunkat. Nem tudom, mit tegyek, nem akarom egyik?jüket sem elveszteni.

Kedves Bonita!

Jól értem a leveléb?l, hogy ha összeköltözne a párjával, akkor a családja megszakítaná Önnel a kapcsolatot? Ezt ?k mondták, vagy Ön feltételezi? Illetve valóban kell-e hinni, hogy egy, a család számára nem tetsz? döntés miatt megszakítják Önnel a kapcsolatot?

A párválasztás ezzel együtt nagyon összetett történet, aminek egy része arról szól, hogy a családtól eltávolodva az új párom felé fordulok. Ahogy az esküv?n is szokás: az apa odakíséri a lányt a jövend? férjhez, és “átadja neki”. Ha az “átadás” nem történik meg, esetleg heves tiltakozás van ellene, akkor a fiatalnak még több dolga van a leválást illet?en. Természetes, hogy egy támogató közegben könnyebb a leválás folyamatát megélni, de nem várható, hogy a szül?k kezdeményezik, és a fiatal helyett élik meg az folyamatot. Az elszakadásban mindig ott van az a félelem, hogy ez egy végleges dolog. A tapasztalat azonban az, hogy a döntés meghozatala után tud lenni egy id?szak, ami a megbékélésr?l szól. Hiszen egyik szül?nek sem lehet célja, hogy ne tartson kapcsolatot a gyermekével. Beszéljék át a félelmeiket, és a család is el fogja hinni, hogy nem veszítik el a kislányukat, csak mert összeköltözik valakivel.

Üdvözlettel,

Kovács Réka