Daganatos beteg vagyok...

44 éves férfi. Érzem magamon a depresszió, céltalanság, félelem, üresség jeleit. Segítséget, tanácsot szeretnék kapni. Kérem, ha tud, mutasson utat.

Kedves Zsolt!

A daganatos betegséggel küzd?knek nagyon sok lelki következménnyel is meg kell küzdeniük. Az állandó bizonytalanság, a testtel való megváltozott viszony, az orvosi beavatkozások, és azok hatásai mind nagyon megterhel?ek. Vannak kimondottan ilyen helyzetre szakosodott pszichológusok, akik a kezelést végz? klinikákon dolgoznak. Javaslom, hogy kérdezze meg a kezel?orvosát, hogy milyen módon tudna onkopszichológushoz id?pontot kérni! Amikor azt írja, hogy üresnek, céltalannak érzi magát, nem a klasszikus értelemben vett depresszióról beszélünk, hanem lehet realitása annak, hogy célokat újra kell definiálni az életében, hogy amíg nem talál reális utat, addig üresnek érzi a mindennapokat, és a félelem természetes egy olyan élethelyzetben, amikor az élet forog kockán. A pszichoterápia segíthet, hogy a jelen élethelyzetet reálisan lássa, új célokat t?zzön ki magának, és a lehet? legtöbb társas támogatást igénybe tudja venni. Olyan relaxációs technikákat tanulhat, ami segít a helyzettel járó szorongás kezelésében. Az is elképzelhet?, hogy átmenetileg pszichiáter bevonása is szükséges, hogy a tüneteket minél el?bb gyógyszer segítségével is lehessen csökkenteni.

Sok er?t kívánok Önnek,

Üdvözlettel,

Kovács Réka