Direkt fájdalmat akar okozni magának

Négy és fél čves gyermekem, ha frusztráló helyzetbe kerül (nem sikerül valami, rászólunk valamiért, nem engedünk meg valamit) elkezd hisztizni, er?sen karmolni a homlokát, ütni a fejét, azt mondja magára, "hülye vagyok", vagy úgy belerúg valamibe, hogy fŕjjon, egyik nap ebéd közben villával próbálta picit megszúrni a fejét, úgy t?nik, mint aki direkt fájdalmat akar okozni magának. Itthon is és óvodában is el?fordult már. (Ezeken az eseteken kívül szeretni való, okos, értelmes gyerek, társasági lény, vannak barátai.) Az óvodai pszichológus azt javasolta, hogy ilyenkor hagyjuk figyelmen kívül, ne reagáljunk sehogy. Nekem ez nagyon nehéz, úgy érzem, ha ott állok mellette és éppen teljes er?vel karmolja a fejčt, akkor azt csak meg kéne állítanom, nem bambulni ki a fejemb?l... rászólnék, hogy stop, vagy nem szabad, és megállítanám a kezét. Már keresek helyi magán-gyermekpszichológust is, de addig abban kérném a tanácsot, hogyan reagáljak ilyen helyzetben. Tényleg jó, ha ráhagyom?

Kedves Kérdez?!

Egyetértek az óvodai pszichológus javaslatával. A hisztit leállítani nem nagyon lehet. Örvény természet?, egyre jobban belepörög a gyerek. A legjobb gyógymód a megel?zés. Ennek  - jelenleg – négy útját látom:

-          az egyik a „hiszti pontok” korai észlelése, tehát el?re, minél hamarabb észrevenni, hogy egy helyzet hisztihez vezethet. Itt még van lehet?ség kölcsönös kommunikációra, figyelemelterelésre, elviccelésre stb.

-         a másik, szintén megel?zés: a gyerek negatív énképével kellene valamit kezdeni. Érdemes megkeresni azokat a pozitív tulajdonságokat, amik ellensúlyozhatják a negatív élményeket. Sok meger?sítés, pozitív visszajelzés változtathat az arányokon.

-         a harmadik a „címkézés”, min?sítés elkerülése. Ha a gyerek szépen beteszi a szennyesbe a ruháját, akkor azt mondjuk: „de ügyes vagy!” Minél kisebb a gyerek, annál kevésbé tudja elkülöníteni, hogy a viselkedés sorban – pontosan – melyik cselekvést tartottuk jónak. Az ilyen, általános dicséret értéktelenné válik. A gyerek kap egy „ügyes” címkét, de nem tudni, hogy ez mit jelent. Ha leejti a bögrét, akkor megkaphatja az „ügyetlen” címkét, amely egész személyiségét eluralhatja. Ha azt mondjuk, hogy „kicsúszott a kezedb?l, gyere, szedjük össze együtt”, akkor nem kap egy általános min?sítést. Jelezzük, hogy észrevettük, hogy nem sikerült valami, de ezt nem terjesztjük ki az egész személyiségére.

-         negyedik az „értéken kezelés”. Annyira dicsérjünk vagy szidjunk, amennyit a dolog ér, de ne többet. Az „ügyes vagy” példára visszatérve az értékén kezelés itt azt jelenti „szépen betetted a ruhádat a szennyesbe”. Ennyi pont elég, és nagyon pontos a pozitív meger?sítés célzása.

Lehet, hogy ezek az utak nem hatnak egyik pillanatról a másikra, de ki lehet próbálni ?ket.

Végül egy technika a hiszti leállítására (néha sikerülhet): letérdelünk a gyerek háta mögé, és hátulról, nagyon szorosan magunkhoz öleljük, lehet?leg a karja is legyen bent az ölelésben. A cél, hogy magunkhoz öleljük, hogy érezze a lélegzetünket, a testünk melegét, a szeretetünket. Közben lehet halkan duruzsolni a fülébe, vagy halkan énekelni. Nem kell túlkiabálni, a halk hang kíváncsivá teheti, és csak azért is elhalkulhat, hogy hallja a hangunkat.

Ha mindez kevés, akkor érdemes videotréninget igénybe venni. Szakembert a MIPSZI oldalain is találhat.

üdvözlettel

bárdos kata