Dühkitörései vannak, ordít, toporzékol

10 éves kisfiamnak kiskora óta problémái vannak! Azt hittem, csak hiszti és majd kinövi, de sajnos nem, és egyre rosszabb! Dühkitörései vannak, ez pedig azzal jár, hogy ordít, toporzékol, néha karmolja magát és már nekemjön! De ha otthagyom, hogy megnyugodjon, kiabál utánam, hogy menjek vissza! Sajnos elvált édesanya vagyok. Miután elváltam, lett egy új kapcsolatom és még egy gyermek született. Szerintem ezt is nehezen fogadta a kisfiam. De sajnos az a kapcsolat is tönkrement. Nagyon sok volt a változás az életünkben! Mindenképpen orvosi segítséget kérek, csak addig is hátha kapok itt választ, mit?l lehet ez, és hogy mit fognak mondani, esetleg szükség lesz-e gyógyszeres kezelésekre?! Köszönöm el?re is válaszát!

Kedves Mónika!

Hadd kezdjem válaszomat egy kis átfogalmazással: kisfia viselkedése régóta gondot, feltételezhet?en szenvedést okoz Önnek - és neki. Ön korábban azt feltételezte, hogy ez csak a kisgyermekkor egy id?szakában jellemz?en el?forduló dacos, ellenkez? magatartás ("hiszti"), ami jó esetben id?vel - illetve megfelel? szül?i bánásmód hatására! - enyhül, negatív éle megsz?nik, akarater?vé, megfelel?en irányított határozottsággá érik. Ennek 10 éves korra valóban meg kellett volna már történnie - de, ahogy írja, az Önök élettörténetében több olyan esemény volt, ami ezt igencsak befolyásolta, megnehezítette. Gyermeke pici korában elvesztette (ha csak részben is) édesapját, akivel nem derül ki, milyen a kapcsolata, és azóta milyenné alakult, milyen lehet?ségük volt azóta kapcsolattartásra - ez mind fontos adalék lehet a jelen tünetek megértése szempontjából. Azután kapott egy nevel?apukát, és hamarosan egy kistestvért is - így nemcsak "trónfosztott" lett anyukájával való kapcsolatában, de egyszersmind "kakukkfióka" is egy új családban! Majd akárhogy is alakult a kapcsolata nevel?apjával, ?t is el kellett veszítenie, engednie. Mindezekkel kapcsolatban kiszolgáltatottságot, tehetetlenséget élhetett meg, hiszen az ilyen eseményekre a gyermekeknek többnyire édeskevés hatása tud lenni. Mit tehet hát? Ordít, toporzékol, hiszen dühös a világra, és sok fájdalma van: haragszik az édesanyjára, aki err?l "tehet", az édesapjára, aki cserbenhagyta ?t (?), a nevel?apjára, aki "betolakodott" az életükbe, majd "elt?nt" - de kistestvérét, az anyát "bitorló" konkurenciát itthagyta... karmolja magát, mert "büntetést érdemel" ezért a sok "rossz" érzésért és gondolatért.

Orvosi értelemben a megfelel? segítség gyermekpszichiátriai kivizsgálás lehet, amit - ellátási körzett?l függ?en, Budapesten pl. a Heim Pál Gyermekkórházban, a Bethesda Gyermekkórházban vagy a Vadaskert Alapítványnál kezdeményezhet. A többféle szakemberb?l (többek között gyermekpszichiáter, pszichológus, gyógypedagógus) álló team alapos, hozzáért? vizsgálata, megfigyelése alapján értékeli a gyermek helyzetét, javaslatot tesz a kezelés további menetét illet?en (szükséges-e gyógyszerbeállítás, milyen ellátásokat érdemes igénybe venni és ezt hol tehetik meg).

Arra bátorítom, hogy legyen türelmes és belátó önmagával és gyermekével szemben is - szánjon most id?t és energiát arra, hogy a sok kimerít? változás után "rendet tegyen" az életükben, hogy meger?södött szeretetben, biztonságban, bizalommal indulhassanak tovább. Azt is fontos számba vennie, hogy Önnek ki a támasza, ki és hogyan tudja, tudná Önt segíteni (a sérelmek feldolgozásában, átértékelésében, a továbblépésben) - akár a magánéletben, akár mint hivatásos segít? szakember.

Üdvözlettel

Simon Sarolta