Háromgyermekes család vagyunk, a lányok már elég nagyok (egyetemista, és lassan gimnazista). A kisfiunk most nagycsoportos óvodás. Kb. 2 héttel ezelőtt szóltak, hogy időnként dühöng, tombol az oviban, dobálja a játékokat, székeket. Az nagyon fontos, hogy szeptemberben mindkét óvó néni helyett másik új jött a csoportba, csak a dada maradt meg az előző éviek közül. Most váratlanul februárban újra lecserélődött az egyik óvó néni, mivel a szeptemberben érkezett pedagógus várandós lett. Eddig ilyen történetről nem hallottam, vagy talán nem mondták inkább el, mert nem igazán kommunikálnak a szülőkkel. Megbeszéltük itthon, hogy ez nagyon veszélyes és ijesztő lehet a többi gyereknek, és 5-6 napig nem is történt semmi gond. Majd ma reggel ismét azzal fogadtak, hogy tegnap szék- és játékdobálás volt. Teljesen le vagyok döbbenve, fogalmam sincs, hogy mihez kezdjünk. Az óvó néni elmondása szerint megint a másik csoport pedagógusával ébredtek, mert a mi csoportunk dolgozói már nem voltak ott. Szeptemberben kezdené az iskolát a fiunk. Az óvónő elmondása szerint azt sem tudják, hogy mit kezdjenek vele. Itthon így nem viselkedik, bár eléggé ragaszkodik a dolgaihoz, nem nyúlhat senki az általa megépített toronyhoz, nehogy baja essen. De ilyen agresszív megnyilvánulása nem volt még. Azt mi is látjuk, hogy nem tett jót ez a rengeteg felnőttváltás a csoportnak, több gyerekkel is gond van, ahogyan a szülőin elmondták. De csak az én fiam reagálja így a dolgokat.
Egyébként nagyon érdeklődő, értelmes gyerkőc, és ha teheti, nem megy óvodába sem - nem szívesen megyünk, de azért elmegyünk. Az utóbbi időben ha hívják csoportos tevékenységbe, inkább nem megy, és nem is hívják többet, ha nem megy a többivel. Nem tudom, mi lenne még itt fontos, sajnos kétségbe vagyok esve, már félek bemenni az óvodába, hogy megint mivel fognak fogadni.

Kedves Piroska!
Leveléből érzékelhető tanácstalansága, melyet a leírtak szerint az is fokozhat, hogy az óvodával, óvónőkkel való kommunikációt nem tartja kielégítőnek. Ennek a problémának a megoldása érdekében fontos lenne lépéseket tenni, akár többet kezdeményezni.
A gyerekek számára, akik már több éven át megszokták, megszerették az óvó néniket, drasztikus váltás a csere, amit tovább súlyosbított a rövidesen bekövetkezett újabb veszteség. Ennek fájdalma, feszültsége megjelenhet fokozott indulatosságban, ellenkezésben, dacos viselkedésben (vagy akár más viselkedés-változásban, ahogy írja is).
Kisfia egyébként is ragaszkodó típus, a változásokat nehezen viseli, biztonságérzete ilyenkor könnyen megrendül - és mindez az ovi utolsó évében történik, amire eleve a közelgő váltás (környezetben, napirendben, elvárásokban, nevelőkben) árnya vetül.
Harmadik (feltehetőleg utolsó), testvéreihez képest kései gyermekként Önnel kölcsönösen igen erősen ragaszkodhatnak egymáshoz - innen az önállóság felé lehet rögös az út...
Megfogalmazásából az derül ki, hogy az elmúlt év nehézségei miatt kérdésessé vált a tervezett iskolakezdés is. Önmagában mindez még nem feltétlenül vezet az iskolaérettség eltolódásához - aminek eldöntésében remélhetőleg amúgy is kapnak független szakértői segítséget (ha nem, fordulhatnak a területileg illetékes Pedagógiai Szakszolgálathoz).
Ön pedig azzal is hozzájárulhat gyermeke változásokkal kapcsolatos nehézségeinek leküzdéséhez, ha törekszik a rendszeres oviba járásra! Így lehet, hogy a hátralévő 3 hónapban még helyrehozható a megbillent biztonságérzet, és a nyitott, érdeklődő gyermek a sikeres (ha nehéz is) megküzdés élményével feltöltődve vághat majd neki az iskola újabb kihívásainak.

Üdvözlettel

Simon Sarolta