Dühöng, tombol az oviban

Háromgyermekes család vagyunk, a lányok már elég nagyok (egyetemista, és lassan gimnazista). A kisfiunk most nagycsoportos óvodás. Kb. 2 héttel ezel?tt szóltak, hogy id?nként dühöng, tombol az oviban, dobálja a játékokat, székeket. Az nagyon fontos, hogy szeptemberben mindkét óvó néni helyett másik új jött a csoportba, csak a dada maradt meg az el?z? éviek közül. Most váratlanul februárban újra lecserél?dött az egyik óvó néni, mivel a szeptemberben érkezett pedagógus várandós lett. Eddig ilyen történetr?l nem hallottam, vagy talán nem mondták inkább el, mert nem igazán kommunikálnak a szül?kkel. Megbeszéltük itthon, hogy ez nagyon veszélyes és ijeszt? lehet a többi gyereknek, és 5-6 napig nem is történt semmi gond. Majd ma reggel ismét azzal fogadtak, hogy tegnap szék- és játékdobálás volt. Teljesen le vagyok döbbenve, fogalmam sincs, hogy mihez kezdjünk. Az óvó néni elmondása szerint megint a másik csoport pedagógusával ébredtek, mert a mi csoportunk dolgozói már nem voltak ott. Szeptemberben kezdené az iskolát a fiunk. Az óvón? elmondása szerint azt sem tudják, hogy mit kezdjenek vele. Itthon így nem viselkedik, bár eléggé ragaszkodik a dolgaihoz, nem nyúlhat senki az általa megépített toronyhoz, nehogy baja essen. De ilyen agresszív megnyilvánulása nem volt még. Azt mi is látjuk, hogy nem tett jót ez a rengeteg feln?ttváltás a csoportnak, több gyerekkel is gond van, ahogyan a szül?in elmondták. De csak az én fiam reagálja így a dolgokat.
Egyébként nagyon érdekl?d?, értelmes gyerk?c, és ha teheti, nem megy óvodába sem - nem szívesen megyünk, de azért elmegyünk. Az utóbbi id?ben ha hívják csoportos tevékenységbe, inkább nem megy, és nem is hívják többet, ha nem megy a többivel. Nem tudom, mi lenne még itt fontos, sajnos kétségbe vagyok esve, már félek bemenni az óvodába, hogy megint mivel fognak fogadni.

Kedves Piroska!
Leveléb?l érzékelhet? tanácstalansága, melyet a leírtak szerint az is fokozhat, hogy az óvodával, óvón?kkel való kommunikációt nem tartja kielégít?nek. Ennek a problémának a megoldása érdekében fontos lenne lépéseket tenni, akár többet kezdeményezni.
A gyerekek számára, akik már több éven át megszokták, megszerették az óvó néniket, drasztikus váltás a csere, amit tovább súlyosbított a rövidesen bekövetkezett újabb veszteség. Ennek fájdalma, feszültsége megjelenhet fokozott indulatosságban, ellenkezésben, dacos viselkedésben (vagy akár más viselkedés-változásban, ahogy írja is).
Kisfia egyébként is ragaszkodó típus, a változásokat nehezen viseli, biztonságérzete ilyenkor könnyen megrendül - és mindez az ovi utolsó évében történik, amire eleve a közelg? váltás (környezetben, napirendben, elvárásokban, nevel?kben) árnya vetül.
Harmadik (feltehet?leg utolsó), testvéreihez képest kései gyermekként Önnel kölcsönösen igen er?sen ragaszkodhatnak egymáshoz - innen az önállóság felé lehet rögös az út...
Megfogalmazásából az derül ki, hogy az elmúlt év nehézségei miatt kérdésessé vált a tervezett iskolakezdés is. Önmagában mindez még nem feltétlenül vezet az iskolaérettség eltolódásához - aminek eldöntésében remélhet?leg amúgy is kapnak független szakért?i segítséget (ha nem, fordulhatnak a területileg illetékes Pedagógiai Szakszolgálathoz).
Ön pedig azzal is hozzájárulhat gyermeke változásokkal kapcsolatos nehézségeinek leküzdéséhez, ha törekszik a rendszeres oviba járásra! Így lehet, hogy a hátralév? 3 hónapban még helyrehozható a megbillent biztonságérzet, és a nyitott, érdekl?d? gyermek a sikeres (ha nehéz is) megküzdés élményével feltölt?dve vághat majd neki az iskola újabb kihívásainak.

Üdvözlettel

Simon Sarolta