Ébredezik benne az apahiány?

Kisfiamat egyedül nevelem, 6 hónapos kora óta, apukája távozásától. Apukája elég ritkán látogatja, havi 1-2 alkalommal. Mire kellene figyelni az apa nélkül felnöv? fiúgyermeknél, hogy emiatt nagyobb lelki sérülés, hiány ne érje, ne alakuljon ki nála emiatt?  2 éves múlott, néha mondja mások apukájára, hogy az az ? apukája, azaz ébredezik benne valahol az apahiány? El?re is köszönöm.

Kedves Anyuka!

Kisfiának nyiladozik az elméje, kezdi tudatosan leképezni és megfogalmazni a világ dolgait. Érdemes lenne már a kezdetekt?l nyílt kártyákkal játszani, és egy kétéves szintjén elmesélni, mi is a helyzet az ? saját apukájával. Nem biztos, hogy apahiánya van, de apaigénye biztos, vagy lesz, és ezt nemcsak a valós apai látogatásokkal lehet kielégíteni, hanem azzal is, ha megnézheti fotón, ha beszélgethetnek róla. A korai képek között talán lesz olyan is, ahol apa-fia együtt szerepelnek, lehet arról mesélni, hogyan teltek az akkor még harmonikus napok. Most még nyilván nem fogja érteni, de egy-két egyszer? mondattal el lehet azt is mesélni, hogy mivel Önök már nem szerelmesek egymásba, ezért most külön laknak, de apa alkalmanként (ha jól értem, most ez a reális gyakoriság) meglátogatja ?t, hiszen ? mindig az apukája marad. Egy ilyen korú gyereknek ennyi b?ven elég, egy részét inkább csak azért érdemes már most megfogalmazni, hogy kés?bb már ismer?s mondatokkal ismételjék át újra meg újra.

Ami pedig az apaképet illeti: az apa nélkül felnöv? fiúgyerekek sokszor a nagypapa, egy edz?, tanár, vagy akár cserkészvezet? személyében találnak olyan férfit, akit példaképként, apaképként beépíthetnek a személyiségükbe.

Üdvözlettel – Kiss Kinga