Eddig azt hittem, a lányok iránt érdekl?dik...

Unokaöcsém most 19 éves. Eddig jó tanuló, jó magaviselett? gyerek volt. Azt hittem, a lányok iránt érdekl?dik, ám sok-sok hazugság és több hónapi vívódás után bevallotta: homoszexuális. Testvéremnek nem meri elmondani, nagyon fél a következményekt?l, nem bízik bennük, fél t?lük. A családom eléggé elítéli a homoszexualitást, és ezzel együtt a gyerek is a kitagadás szélén áll, ha bevallja. Nagyon nehéz terhet tett ezzel a vállamra, sajnos lelkileg nagyon megviselt ez a vallomása, de nem bírta a sok hazugságot velem szemben, mivel mindig jó volt a kapcsolatunk. Az agyam arra programozódik, el kell fogadnom vagy elveszítem ?t, a szívem viszont tudja, mennyi áldozattal jár. Nem élhet teljes életet, hisz a társadalom megveti, kirekeszti az ilyen embereket. Éjszakákat nem alszom, ideges, feszült vagyok, szinte még most sem tudom felfogni. Hogyan lesz ezek után? Támogatom, amiben tudom, de sajnos lelkileg annyira emésztem magam. A családunkban hasonló nem volt senki sem. Addig úgy van az ember vele, míg nem érinti a probléma, nem foglalkozik a homoszexualitással. Mit tegyek? Tudom, én ezt nehezebben fogom fel, mert nagyon közel áll hozzám a gyerek. Elfogadom, de látja rajtam a szétszórtságot és küzdök ezzel, hogy számomra nem változik semmi. Ugyanúgy szeretni fogom, mint eddig, viszont mégsem lesz a régi az élete és az enyém sem. Új fejezetet nyitott, amihez segítenem kell neki lapozni. Nem  tudok lelkileg nyugodt lenni. Fel tudom én ezt valaha dolgozni és befogadó vagyok-e? Jelenleg én idegeskedek ezen, ha kiderül, örökké atrocitásnak lesz kitéve. Forduljak szakemberhez? Mert ? megkönnyebbült, én meg kezdek belebetegedni. Nem abba, hogy homoszexuális, hanem hogy a jöv?je mivé alakul? Kérem, írjon pár sort. 40  éven túl már nehezebb nekem ezen egyedül túllendülni, vagy kevésbé fogom fel, amit most tudok.
Megtisztel?, hogy bízik bennem, de az én lelkem háborog, hogy mi vár rá ezek után? Viszont teljes mértékben tudja magáról, itt már nincs bizonytalanság, mivel már volt viszonya, és most alakulóban van egy komoly férfival. Köszönöm el?re a segítséget!

Kedves Maszat!

Nagyon fontos folyamat az, aminek most Ön a részese lett. Amikor valaki felismeri a homoszexualitását, el?ször egy bels? folyamat zajlik le. Van egy bels? bizonytalanság, ami id?vel múlik, majd a fiatal megéli a hovatartozását. Következ? lépés az, hogy ezt a külvilág számára is nyílttá teszi. Ez egy nagyon nehéz lépés, és ennek most Ön részesévé vált, Önt választotta az unokaöccse. Ez azt is jelenti, hogy Önben bízik a legjobban, Önt?l reméli azt a támogatást, amit a család más tagjaitól nem.

Ezen a ponton valóban nagyon fontos, hogy milyen visszajelzést kap a fiatal. A homoszexualitás (és minden más identitás) vállalásának fontos része, hogy a környezet hogyan reagál, mit remélhetek t?lük. Sajnos a sz?k családtól nem várható a biztatás. Így akármilyen nehéz is, azt javaslom, hogy gondolja át, mit?l is félti a fiút, és mit gondol, hogyan fogja tudni ?t segíteni. Ennek fényében sokat tehet azért, hogy unokaöccse élete egyenesben maradjon.

Érdemes lenne beszélgetni vele arról, hogy milyennek látja a saját helyzetét, milyen visszajelzéseket kapott, hogy élte meg a párkeresést, esetleg másokkal is lehet tapasztalatot cserélni. Valószín?nek tartom, ha meghallgatja ezeket az információkat, az Ön félelmei is csökkenni fognak. Hiszen számos példa mutatja, hogy bár lehetnek nehézségek egy kisebbséghez tartozó identitás megélésében, de ez nem feltétlenül gátja a boldog, sikeres életnek. S?t! Higgye el, sokkal több elfogadást és megértést is kaphat a fiú, mint amit a család alapján remélni lehetne. Így Önt is biztatnám! Ne idegenkedjen, féljen valamit?l, hanem próbálja meg megismerni, és meg fogja tapasztalni, hogy a félelmeinket az ismeret hiánya táplálja.

Kívánom Önnek a tapasztalást, amiben meglátja unokaöccse boldogságát.

Üdvözlettel,

Kovács Réka