Egész nap meg nem áll

2 éves kisfiú unokámat semmilyen játék nem köti le tartósan. Inkább mosogat, takarít vagy rohangál. Ügyes, csacsogó, de egész nap meg nem áll. Mennyire aggasztó ez az ? korában?

Kedves Nagymama!

A gyerekek számára nem igazán különül el, hogy mi az, ami játék, és mi az, ami nem. Számukra a tapasztalati tanulás a lényeg, és a játék ennek a formája. Így az étel nyomogatása, vagy a sárban trappolás, a kerítés végigsimítása ugyanolyan játék, mint a golyó legurítása a pályán, vagy a csörg? rázása. A kétéves korosztályra különös jellemz?, hogy utánzással, ismétléssel fejl?dnek. Számukra a legnagyobb játék, ha a szül?ket, nagyszül?ket másolhatják. Persze lehet ehhez venni játékkonyhát, vagy mini söpr?t, de ezt a gyermek nem igényli. Ugyanolyan élvezettel fogja a valódi szivacsot a kezében, és törölgeti vele a bútorokat, falat. Ha a félelme arra vonatkozik, hogy megfelel? játékot játszik-e, nincs-e elmaradva, nem kellene-e mással játszania, akkor úgy gondolom, hogy - az unokájáról kapott eddigi információk alapján - nincs ezzel probléma. Persze jó, ha megjelenik az egyedül játszás, a kortársak felé nyitás, a szerepjáték, de ez egy folyamat, és nagy egyéni különbségek vannak akár csak pusztán az életkörülmények mentén, hiszen aki nem találkozik kortársakkal, nem a közös játékban fog fejl?dni, hanem inkább az egyedül játszásban. Érdemes id?r?l id?re felajánlani neki más tevékenységeket, figyelve, hogy nyitott-e éppen valamilyen más témakörre, de ebben az életkorban f?leg olyan játékok jönnek szóba, amit a feln?ttel együtt, ?t utánozva kezd el kipróbálni. A csapongása, rövid ideig tartó figyelme szintén életkori. Még a kisóvodás korosztályra is jellemz?, hogy 5-1o-15 percenként valami másba kezdenek. Ez folyamatosan növekszik, de még az iskolások sem képesek önszántukból 45 percet se végigülni. Amíg bárminem?, minimális fejl?dés látszódik, addig nincs ok az aggodalomra.

Üdvözlettel

Standovár Sára