Egy nagyon közeli barŕtn?m egy komolynak t?n? problémŕval fordult hozzŕm a napokban, és remélem, itt kapunk valamilyen vŕlaszt, tanŕcsot a helyzetére. Tudtam, hogy valami ilyesmi gondja van, de most megnyílt ezzel kapcsolatban nekem. ? egy 30 éves tanŕrn?, lassan csalŕdalapítŕshoz ér, menyasszony, nagyon komoly kapcsolatban él. Mégis azt mondja, gyerekkorŕtól, de f?leg kiskamasz (12-13 éves korŕtól) "furdalja" egy nagyon furcsa dolog. ? az apjŕval való kapcsolatŕra fogja ezt, aki mŕniŕs depressziósnak lett diagnosztizŕlva mŕr közel 20 éve, de azóta szedi a gyógyszereit és nincs tünete, csak iszonyatosan negatív, és soha nem fogadta el a barŕtn?met olyannak, amilyen, és ? folyamatosan próbŕlt megfelelni neki. Azt mondja, úgy éltek egymŕs mellett, mint az idegenek,
semmi kapcsolatuk nem volt, csak a negatívat és a rosszat kapta t?le, hogy az élet nem jó, ne akarjon boldog lenni, mert olyan nincs, és bŕrmit ért el, semmiért nem dicsérte meg, pedig nagyon sokra vitte a lŕny. Több diplomŕt szerzett, sosem volt züllött, a szül?k csak büszkék lehettek rŕ mindig. Egyébként egyke volt, az édesanyjával nagyon jó a kapcsolata, nagyon rendes emberek. Különben szerintem az apja is az, csak hŕt vannak rossz tulajdonságai.
Szóval a körítés után a probléma: a barŕtn?m azt mondja, nem tudja, hogy ? milyen. Hogy milyen a saját személyisége. Azt mondja, kiskamasz korŕtól havonta, vagy pŕr havonta, esetleg hetente, akaratlanul kinéz magŕnak valakit az ismer?sei közül, aki szimpatikus neki, és próbŕlja "utŕnozni", hogy ? is olyan legyen. De azt mondja, van, hogy két hét utŕn teljesen "kimeríti, megunja" azt a személyt, és mŕst vŕlaszt az ismer?sei közül, és azzal kezd?dik újra az egész. Olyanokat vŕlaszt, akik "nŕla jobbak", és nagyon fontos, hogy pozitív, mindig jókedv?, sugŕrzó természetek legyenek. Mert ? is ilyen akar lenni, de nem tud. A mindennapi életben ez nem akadŕlyozza, mert annyira széls?séges egyéniségeket nem vŕlaszt. És azt mondja, nem tudatos a vŕlasztŕs, egyszer?en észreveszi magŕn, hogy ha valahogy reagŕlnia kell, vagy öltözködni, vagy megszólalni, akkor eszébe jut az éppen aktuŕlis személy, és úgy reagŕl, ahogy gondolja, hogy reagŕlna a mŕsik. Azt mondja, hogy ez automatikusan történik, nem tudatosan. És ha sajŕt magŕt kéne definiálnia, nem tudnŕ, hogy ? milyen. Észrevette, hogy alapból ? is mindig a negatívat keresi mindenben, ahogy az apja. Hogy ha hall valami hírt, abban mi lehet a rossz, az összeesküvés, a hŕtrŕnyos, az ŕtverés. Nem tud boldogan, simŕn örülni semminek, mert azt mondja, az okosak lŕtjŕk, hogy a gyökerében minden rossz, és csak a naivak boldogok. És utŕlja ezt magŕban. Hogy ? nem tud ilyen naiv boldog lenni. Azt mondja, nem depressziós, és hogy elvan ezzel, de mŕr szeretne sajŕt személyiséget és nem akarja ezt az utŕnzŕst, mert már nem gyerek. Azt mondja, olyan, mintha nem fejez?dött volna be a személyiségfejl?dése... Szerintem is van ebben valami... Hogyan tudnék neki segíteni? Azt mondja, pszichológushoz nem megy, mert nem beteg, ? ilyen, csak nem érti ezt.
Segítségét el?re is köszönjük, nagyon vŕrjuk a vŕlaszŕt. Tisztelettel: egy aggódó barŕt.
