Van egy 2 éves lányom, és nyárra várjuk a testvérét, aki szintén lány. A 2 éves lányom sokáig jó alvó volt, fél éve viszont elég sokszor felriad álmából, sokszor ordítva kel, volt olyan, hogy félóránként kelt éjszaka. Mára ez lecsökkent két kelésre. A kérdésem az lenne, hogy pszichológiai szempontból mi a jó: ha egy szobába rakjuk a gyerekeket, vagy külön szobába? Egyelőre a párommal döntésképtelenek vagyunk. Válaszát előre is köszönjük! Üdvözlettel!

Kedves Anita!

Gratulálok a kisbabához! Ha elsőszülöttük az első időszakban jó alvó volt, akkor talán nem is volt szükségük annak a kisgyerekes családokat sokszor életben tartó alaptételnek a gyakorlati megtapasztalására, miszerint: „a kialvatlanság felülír minden elvet”. Szóval azt javasolnám, azt gondolják végig, hogyan tudják a még ismeretlen temperamentumú újszülött és az éjjelente kétszer ébredő két és fél éves mellett maximalizálni az éjszakai pihenést.

Ha úgy kényelmesebb, tegyék a picit a felnőtt hálószobába, akár oldalkocsis megoldással a nagyágy mellé, hogy egyszerűbb legyen az éjszakai szoptatás (vagy cumis etetés, ha úgy alakul). Ha a külön szoba hívei, nyugodtan kipróbálhatják, hogy egy szobába költöztetik a két kislányt, hátha hamar szinkronizálódnak az éjjeli ébredések, ebben az esetben egy felnőtt heverőt is betennék a szoptatás kényelmesebbé tételéért. Ha a pici éjjel zűrös baba lesz, úgyis borul a közös szoba koncepciója, és különvonulnak vele, hogy a kétéves álma zavartalan legyen. A párja mindenesetre átmenetileg bevállalhatná a nagyobb kislány éjjeli megnyugtatását, hogy Ön a kezdeti időben a pici rendelkezésére állhasson, mégse váljon nappalra teljesen használhatatlanná.

Meglátják, kialakul majd apránként az éjszakai rendszer, könnyen lehet, hogy mire a kicsi végigalussza az éjszakát, a nagyobb éjjeli felriadásai is eltűnnek.

Üdvözlettel – Kiss Kinga