Egyetemista fiam állandó félelemben él

Fiammal kapcsolatos problémára szeretnék valamilyen megoldást találni. Zsolt 23 éves egyetemista, aki állandóan szorong, félelemben él. Többször ismétl?dik nála, hogy ha elmegy szórakozni, és éjszaka egyedül indul vissza a kollégiumba vagy haza, azt tapasztalja, hogy nem emlékszik az útjára, amit megtett a célig, és ? esetleg valakit megölhetett az úton, vagy esetleg csak bántalmazott. Másnap elkezdi nézegetni a rend?ségi híreket, hogy esetleg amely útszakaszon ? járt, nem történt-e gyilkosság, amelynek ? lehet az elkövet?je. Otthon például, amikor hazaért, visszament megnézni, hogy nincs-e az úton valaki bántalmazva.
Zsolt egy rendkívülien udvarias, szociálisan érzékeny fiatalember. Kiskorában meg kellett felelnie az én elvárásaimnak, jól kellett tanulnia, amelynek eleget is tett. 14 évesen édesapjának akart megfelelni, elment abba a szakközépiskolába tanulni, ahova ? is járt, de már félévkor látható volt, hogy nem bírja végigcsinálni. Minden reggel csörgött a telefon, állandóan tele volt problémákkal, sírt, szenvedett. Ennek véget is vetettünk, átjött a közeli gimnáziumba, ahol csökkentek a problémái, de az én elvárásaimat már nem akarta teljesíteni, vagyis már nem akart jól tanulni, így jegyeit nem írta be, hogy ne is tudjam, hogyan teljesít. Végül az érettségije jól sikerült, mivel egy rendkívül jó esz? gyerek. Biztos a problémáinak én is forrása vagyok, a megfelelési kényszer sokat ronthatott a helyzetén. Volt két párkapcsolata a gimnáziumi évek alatt, amelyeket nagyon megszenvedett, mivel mindkét alkalommal a lányok szakítottak vele. Az elmúlt három évben nem "talált" magának párt, vagy lehet, hogy már fél a csalódástól, és nem mer kapcsolatot kialakítani. A párjaival szemben rendkívül féltékeny volt, nem tudott megbízni bennük.
Most jelenleg az egyetemet is utálja, sose szeret visszamenni a kollégiumba, csak itthon szeretne lenni a védett környezetében. Egyedül szeretne lenni, nehezen viseli a szobatársakhoz való alkalmazkodást, és persze az elvárásokat, hogy rend legyen körülötte. Vizsgákra csak az utolsó pillanatokban képes készülni, egyszer?en olyan, mintha kihívná a sorsot maga ellen, hogy akkor inkább reggelt?l-estig tanul, mint hogy beosztaná, hogy már el?bb nekikezdjen a tantárgyak tanulásának.
Betegségeket is sajnos mindig felfedez magán, amelyeket telefonon próbál számunkra diagnosztizálni, és mi próbáljuk elmagyarázni, talán mégse fog most meghalni. Szeret zenélni, gitározik hobbi-szinten a barátokkal.
Id?pontot kértem a az illetékes ideggondozóba, de most attól retteg, hogy mi lesz, ha ismer?ssel találkozunk. Igaz, nekem sincs jó tapasztalatom  az ideggondozóval, de sajnos anyagi helyzetünk miatt nem engedhetjük meg a privát rendelésen való részvételt.
El?re is köszönöm segítségét!

Kedves Édesanya!

A legf?bb ideje segítséget kérni, irány az ideggondozó! A leírtak alapján sürg?sen el kell kezdeni a fia terápiáját. A tünetek jellege, összefüggései és a kezdet id?pontja miatt valószín?, hogy nem pl. átmeneti kimerültségr?l, aktuális élethelyzetb?l adódó krízisr?l van itt szó, hanem olyan (romló tendenciát mutató) folyamatról, ami alapos, hosszan tartó, szakért? segítség bevonásával terelhet? csak jobb irányba. Ugye megérti, hogy nem szolgálhatok "távdiagnózissal", de itt most talán els?sorban nem is erre van szüksége, hanem meger?sítésre, hogy tényleg el kell kezdeni küls? (személyes) segítséget keresni! Mert a fia bajban van, betegségét (a tudomány mai állása szerint ezt mondhatjuk) gyógyítani kell, szorongását oldani, lehet?ségei megtartásában segíteni, rosszabbodást megel?zni.

Mindenképpen pszichiáter szakorvos vizsgálata indokolt, valószín?leg gyógyszeres és pszichoterápia hosszú távú, következetes alkalmazása vezethet csak eredményre. Ha az ideggondozóban egyéni, illetve csoportos pszichoterápiás foglalkozások nem elérhet?ek (vagy nem vállalhatók a fia számára), jó szívvel ajánlom a Thalassa Ház Pszichoterápiás és Pszichiátriai Rehabilitációs Intézetet (www.thalassahaz.hu)!

Nagyon nehéz, fájdalmas és bonyolult dolog szembesülni azzal, hogy orvosi segítséget (is) igényl? állapotban van egy szerettünk - neki, és a családnak is. A kavargó érzésekkel, ezek kapcsolati hatásával is miel?bb érdemes elkezdeni foglalkozni - akár családterápia formájában is.

Leveléb?l érzékenység, mély empátia, és figyelemreméltó lélekjelenlét, higgadtság is sugárzik - minderre szükségük lesz, jó, hogy támaszkodhatnak rá! Fiuk terápiájával az Ön, Önök önismeretének mélyítésére, szerepük tisztázására (felel?sségük, de annak határai is!) is lehet?ség nyílik. Családterápia is támogathatja a folyamatot.

Üdvözlettel

Simon Sarolta