Nyolcéves kisfiam problémájával fordulok Önhöz. Gyermekemmel, Mártonnal már az óvodában is voltak viselkedési problémák, elkezdtem pszichológushoz hordani, de komolyabb problémát nem állapítottak meg nála. Négy és fél éves korától én nevelem, mert az édesanyja régóta mentális problémákkal küzdött, és 2015 január elsején kórházba került, zárt osztályra hat hétig, majd egy ideig még a pszichiátriai osztályon kezelték. Márton egy ideig nem nagyon akart találkozni az édesanyjával, majd egy id? után nálunk (újra megn?sültem) találkoztak id?korlátok nélkül. A gyermek egyre agresszívebb lett és egyre többet hazudozott. Mint kés?bb kiderült, mikor az édesanyja már el tudta vinni magához, azzal zsarolta, ha valamit nem kap meg, láthatás letelte el?tt jön haza. Mikor otthon volt, minket szintén zsarolni próbált, ha nem kapja meg, amit akar, akkor pakol és megy az édesanyjához. Kés?bb, ha nem érte el a célját, édesanyját ütlegelte, rugdosta. Volt, mikor a rend?röknek azt mondta, hogy az édesanyja nagyon megverte, ezért láthatás közben haza kellett hozni. Kés?bb kiderült, hogy Márton bántalmazta az édesanyját, de nem kapta meg, amit akart, ezért hazudott. Márton az óvodából nem akart elballagni, azt mondta , hogy édesanyja megígérte neki, hogy nem kell iskolába járnia, nem kell tanulnia - ez, mint kiderült, nem volt igaz.
Id?közben újra megn?sültem, új feleségemmel, annak nyolcéves kisfiával és két és fél éves kislányunkkal élünk öten. Márton hétévesen kezdte az iskolát, de iskolakezdés el?tt, családlátogatáskor kijelentette a tanároknak, hogy utálja ?ket és nem hajlandó iskolába járni és tanulni. Kaptunk pár hét haladékot, hogy a gyermeket jobb belátásra bírjuk. Közben 2017 augusztus hatodikán meghalt Márton édesanyja. Rögtön kértem beutalót a gyermekpszichiátriára, de semmi különöset nem mondtak, továbbra is pszichológushoz jár havonta, de nem sok eredménnyel. Az iskolát elkezdte, és végigjárta az els? osztályt hatalmas küzdelmek árán. Id?nként, mikor mélyponton van, napokig csak ül egy széken és nem érdekli semmi. Kijelenti, hogy nem szeret senkit, nem fog tanulni, és soha nem fog dolgozni sem. Csak minket akar "szívatni", és mindig hazudozni fog nekünk is és másoknak is. Nagyon szereti, ha veszekedést szíthat maga körül. Mikor nekiülök vele tanulni, elmagyarázom, amit nem ért és néhány nap múlva rákérdezek, hogy emlékszik-e még, azt feleli, nem is tudja, mit magyaráztam, nem is
érdekli. Néhány napja, mikor indultam dolgozni, megpusziltam és mondtam neki, ha megnézett egy-két feladatot (mert nem emlékezik semmire az els? osztályból állítása szerint), menjen ki pancsolni, játszani a kishúgával. Egy óra múlva telefonált a feleségem, hogy míg bement az illemhelyre, Márton elrohant. Rögtön keresni kezdtük, már a rend?rséghez akartam fordulni, mikor feleségem telefonált, hogy a gyermek valahogy átjutott Abonyba, a szomszéd városba és a keresztanyjánál van. Ott azt hazudta, hogy itthon állandóan bántalmaztuk (sosem bántottuk sem
?t sem a másik két gyermekünket), és nem jön haza, mert a keresztanyja megígérte, hogy ha ott marad, soha nem kell iskolába mennie, nem kell soha dolgoznia, és csak ? parancsolhat mindenkinek, csak az lesz, amit ? akar.
Mártont természetesen még aznap este hazahozták, folytatja a szobájában a széken ülést, kijelentette, hogy nem érdekli, miket beszélünk, nem hajlandó semmit csinálni, nem fog iskolába menni, sem tanulni, azt akarja, hogy csak az legyen, amit ? parancsol. Aludni évek óta nem alszik rendesen, hiába fordulok akárhová, nem tudnak segíteni. Most is a problémával a területileg illetékes gyermekpszichiátriai intézethez fordultam (a gyermekorvostól kaptam beutalót), de nem tudnak fogadni, küldözgetnek összevissza, egyik helyr?l a másikra, de senki nem segít. A problémát röviden, a lényeget kiragadva igyekeztem leírni. Nem tudom, mit tegyek, nagyon aggódom a gyermekemért!!!
