Egyre rosszabbul tanul

Ötödikes fiúunokám a fels? tagozatba lépve egyre rosszabbul tanul. Ha megbeszéli vele pl. a történelem leckét az anyukája vagy nagypapája, és fél óra múlva visszakérdezi, a legtöbb kérdésre azt válaszolja: "nem emlékszem". Ha mégis tud válaszolni, akkor másnap az iskolában "nem jut eszébe", és rossz jegyet kap. Ha hangosan olvastatjuk, olvasás után össze tudja foglalni, mit olvasott, de kés?bb már csak töredékekre emlékszik. Különben nincs a viselkedésében zavar, a technika érdekli, gitározni tanul és triatlon edzésre jár hetente kétszer. Szerintünk nincs az átlagosnál jobban leterhelve.
Van egy 18 éves n?vére, aki most fog érettségizni, jól tanul, és van egy ötéves öccse, aki állandóan játszani szeretne vele. Ö meg most már talán kiskamasz, inkább játszana, mint tanulna, de f?leg a
mobiljával játszik, az öccse meg nézi. Általában kéthetente hétvégenként a család elutazik a vidéki nagyszül?khöz, ahol a fiúk "kitombolhatják" magukat. Nem tudtunk olyan motivációt kitalálni, aminek hatására javulna a tanulási helyzet, büntetést meg nem szeretnénk bevetni.
Kérem segítségüket, mit lehetne tenni, hogy hajlandó legyen odafigyelni a tanulni valókra és meg is jegyezze. El?re is köszönöm.

Kedves Magda!

Sokáig nem jöttem rá, mi az, ami hiányzik ahhoz, hogy válaszolni tudjak a levelére. Sokadszor újraolvasva a sorait azt kezdtem érezni, hogy azt a valakit hiányolom, akir?l pedig elvileg szó van!

Az ötödikes kisfiút! Kíváncsi lennék a nevére, arra, hogy is néz ki, milyen ételt szeret, melyik a kedvenc pólója - és elkezdett foglalkoztatni, hogy vajon ? mit kérdezne, mit mondana, miben kérne segítséget (ha egyáltalán), ha ? írna nekem? Hogy érzi vajon magát az iskolában - meg úgy általában? Mit jelent számára az, hogy: tanulni? Milyen viszonyban van szüleivel, tanáraival? Az ezekre a kérdésekre adott válasz árnyalhatja a képet arról, hogy "miben van" ez a gyerek, milyen az ? sajátos élménytere, aminek kontextusában a tanulmányok romlása megfigyelhet?.

Általában elmondható, hogy a kiskamasz kor, amit a dinamikus (pszichoanalitikus) szóhasználattal "latenciának" - azaz lappangásnak - nevezünk, a bels? lelki folyamatokat tekintve egyfajta "vihar el?tti csend"; a felkészülés, a valamire való várakozás egyfel?l nyugodt, s?t, a felszínen "túl nyugodt", másfel?l bels? feszültségekkel teli id?szaka. A felh?tlen gyermekkor éppen elvesz?ben, a kamasz féktelensége, önérvényesítése, szomja a világra és önmagára még nem bontakozott ki. Most van itt az ideje a sok-sok "lustasággal", "semmittevéssel" töltött id?nek - az utolsó id?knek, amit még éppen a szül?khöz kisgyerekként bújással, és már kicsit a haverokkal lógással lehet tölteni. Ambivalens id?szak ez, amit nem könnyít meg az általános iskola fels? tagozatába lépéssel járó min?ségi és mennyiségi növekedés a tananyagban, az elvárásokban. A gyerekek természetesen sokszín? érdekl?dése sokszor ilyenkor már specializálódik: egyvalamire "ráállnak", amely tárgyban szinte tudósokat megszégyenít? mélységben és mennyiségben képesek tájékozódni, más téren pedig... hát... egy teljes család is kevés (vagy épp az önállóság kifejl?dését gátló mértékben túl sok?), hogy felkeltse a motivációt a tanulásra. Forgassák örömmel, haszonnal Vekerdy Tamás írásait minderr?l!

A középs? testvér különleges helyzetér?l is lehetne hosszan regélni - szerencsére ezt már több nagy elme megtette, bátran ajánlom pl. Alfred Adler, a kiváló Freud-tanítvány írásait. Nincs könny? dolga ennek a kisfiúnak egy eminens n?vérrel felette, és egy kisgyermekségében ennivaló öcsivel alatta...

Még egy kérdés, illetve perspektíva, ígérem, mostanra az utolsó: honnan romlik az a tanulmányi eredmény? Veszélyezteti-e a fels?bb osztályba lépést? Mennyire átható (minden tantárgynál vagy csak pár esetben jelentkez?) a romlás? Milyenek a fiúcska intellektuális képességei (általában, és az iskolai követelményekhez viszonyítva). Erre egy gyermekpszichológus felmérése megnyugtató, iránymutató választ adhat.

Hadd zárjam melegebb hangvétellel a soraimat, kedves Nagymama: jó látni, hogy ilyen odafigyel? nagycsalád veszi szorosan körül ezt a gyermeket! Nem fog elveszni ennyi segítség között. De fontos hagyniuk, hogy ? akarjon tanulni, megtalálni ebben a saját módszerét, tempóját - saját buktatóit megszenvedve akár. Sok esetben a megkínlódott ötödik után könnyebben megy a hatodik osztály - kívánom, hogy ez az Ön unokája esetében is így legyen. Egy felh?tlen (azaz szigorúan tanulástól mentes) nyári vakáció jó el?készítése lesz!