Egyre többet vagyok szomorú, pedig nincs rá okom

Kedves Sarolta! 15 éves lány vagyok. Mindenem megvan (az egyik legjobb tanuló vagyok az osztályban, van sok barátom, a szüleim szeretnek és foglalkoznak velem, a n?vérem az egyik legjobb barátn?m és jólétben élek), mégis, nem tudom értékelni mindezt. Mostanában egyre többet vagyok szomorú, mikor nincs rá semmilyen okom. Mindig is vidám ember voltam. Persze vannak jó napjaim, amikor boldog vagyok, de aztán jön valami, és úgy ereszkedik rám a szomorúság, mint egy búra. Van, amikor az egész napom ilyen. Szerencsére jól tudom leplezni, így senki se vette még észre. Nem merem senkinek se elmondani, mert félek, hogy elítélnének, hisz én vagyok a tökéletes lány (sokan mondták már), mégis üresnek és szomorúnak érzem magamat. Az anyukámnak nem merem elmondani, mert nagyon érzékeny típus, az apukám meg nem az az ember,  akivel az érzéseket meg lehet beszélni, a n?vérem meg a barátn?im meg nem értenék meg. Nem tudom, pontosan mikor kezd?dött, de 1-2 hónapja kezdett el ennyire er?sen jelentkezni. Nem tudom, mit tegyek, hogy megint ugyanaz a vidám ember legyek, mint régebben voltam. El?re is köszönöm válaszát!

Kedves 15 éves lány!

Kérlek, ne vedd cikizésnek, de azzal kezdem, hogy idézek a leveledb?l, csak kicsit átrendezem a mondatokat. Szerintem nagyon tanulságos!
1. "van sok barátom, a szüleim szeretnek és foglalkoznak velem, a n?vérem az egyik legjobb barátn?m" - "Az anyukámnak nem merem elmondani, mert nagyon érzékeny típus, az apukám meg nem az az ember,
akivel az érzéseket meg lehet beszélni, a n?vérem meg a barátn?im meg nem értenék meg." Hogy is van ez?! Melyik az "igaz" - vagy el lehet dönteni egyáltalán? Nem hiszem, hogy fekete-fehér a helyzet.
2. "Mindenem megvan". Ki szerint minden? Felsoroltál egy pár dolgot. Ezek számodra valóban értékek? Vagy csak általánosan elfogadott értékeket idézel? Mi hiányzik neked, ha ?szinte akarsz lenni magadhoz? (Szerintem érdemes).
3. "Mindig is vidám ember voltam". Helyesbítenék: eddig gyerek voltál. Vidám gyerek voltál. De örülök! Ezek szerint ezt a hamuba sült pogácsát megkaptad az élett?l, lesz mib?l táplálkoznod. Ha megadatik egy gondtalan gyermekkor, könnyebben veszed a lét elkerülhetetlen dilemmáit, kétségeit, döntéshelyzeteit, amikre ezentúl választ - saját választ kell adnod. Szóval a rossz hír, hogy a gyerekkornak, a gyermeki viszonyulás lehet?ségének vége: ugyanaz a vidám ember már nem lehetsz többé. A jó hír, hogy olyannak t?nsz, akit foglalkoztat egy érett, felel?sségteljes, megelégedett feln?tt élet lehet?sége; illetve, hogy ennek kialakításához vannak is er?forrásaid.
4. "Szerencsére jól tudom leplezni, így senki se vette még észre. Nem merem senkinek se elmondani, mert félek, hogy elítélnének, hisz én vagyok a tökéletes lány (sokan mondták már), mégis üresnek és szomorúnak érzem magamat." Szerencse, de legyél ezzel óvatos. Jó, ha nem sodornak el folyton az érzéseid, de azt a képességedet is érdemes csiszolni, hogy id?nként kaphassanak teret.

Ne hagyd, hogy tökéletesnek higgyenek! Egyrészt, mert attól mindenki csak fél és idegenkedik, másrészt, mert azonosulni fogsz ezzel a teljesíthetetlen elvárással. A kisördög azt kérdezi bennem: tán inkább az a helyzet, hogy Te magad vágysz arra, hogy tökéletes legyél? Hogy téged bánt és riaszt a gondolat, hogy a világon semmi sem tökéletes?... Nem vagyunk olyan jók, mint amire vágyunk, és nem vagyunk annyira rosszak, mint amit?l tartunk. Minden köztes megoldás tök rendben van! :-)

Els? házi feladat: keresni valakit a környezetedben, akivel lehet ilyesmir?l beszélgetni. Lennie kell valakinek! ...igen, máris látom, hogy gondolsz valakire. Hidd el, ? lesz a tökéletes! (Ha végképp nem találsz, bátran fordulj pszichológushoz. Segíteni fog).

Szorgalmi feladat: naplóírás, önismeret-fejleszt? könyvek olvasása, örömteli tevékenységekben való elmerülés. Sok sikert és örömet hozzá!

Üdvözlettel

Simon Sarolta