El akarom felejteni

Volt egy kapcsolatom... Elég hamar kezdtem el érdekl?dni a lányok iránt. Viszont 12 évesen lett egy kapcsolatom, amiben az els? dolgok megtörténtek szexuális értelemben is. 12 éves koromtol 15 éves koromig tartott ez a kapcsolatom. Az utolsó 1 évben megcsalt többször is, és ha ki akartam lépni a kapcsolatból, akkor mindig azzal jött, hogy öngyilkos lesz, felvágja az
ereit stb... mindig féltem t?le, hogy megteszi, viszont ez 1 évig
húzódott. Voltam annyira bátor a családom támogatásával, hogy kilépek a kapcsolatból és hogy remélem, nem is fog tenni semmit magával. Ez igy is lett, kiléptem a kapcsolatból, majd depressziós lettem, pszichológushoz jártam, mert nem bírtam feldolgozni azt, hogy így lett vége... Majd ez után fél évre külföldre költöztünk az életünket újrakezdeni, magyarul menekültem minden el?l. Most 18 éves vagyok, és 2 éve volt ez a kapcsolatom, persze van olyan nap, hogy rámír és válaszolok neki... Azóta nem volt kapcsolatom, mert elmentem egy darabig, hogy ismerkedés, de egy id? után azt mondtam, hogy stop és nem akarom folytatni. Voltak futó kalandjaim, de mindenkiben a mai napig ?t keresem... El akarom felejteni, hiszen tudom, hogy ezt nem lehet elfelejteni, de lehet ezzel élni. 2 éve err?l nem szerettem senkivel beszélgetni és nem is tudtam megnyílni... Viszont most változtatni akarok az életemen, és túl akarok lépni. Egy normális kapcsolatot élni és nem úgy, hogy ?t fogom keresni. De nem bírom megtenni ezt a lépést, mert ha megteszem, akkor egy idö után visszakerülök ugyanoda. Szeretnék tanácsot kérni, mit tegyek hogy egy normális életem legyen ?

Kedves Péter!

Az els? nagy lépést már meg is tette. Tudatosította, hogy akármekkora szenvedélyt is jelentett ez a kapcsolat, a szenvedélynek van egy másik oldala is. Ez az oldal pedig képes életekkel játszani, fenyeget?zni. Az a tapasztalatom, hogy a hasonló helyzeteknek ez a kulcsa: tudatosítani, hogy a volt párunk két végletet tudott megélni, velünk megosztani. Az egyik mindent elsöpr?, tele rajongással, semmivel nem összehasonlítható. A másik pedig fenyeget?, romboló. A legtöbb feln?ttben ez egyszerre van jelen, és egyszerre képesek megélni, hogy például bár minden rendben van az életemben, de vannak dolgok, amik nyomasztanak. Velük ki lehet alakítani egy kiszámítható, biztonságos életet. Vannak helyzetek, amikor egy feln?tt nem jut el a két véglet egymás mellé tételéhez, így vagy nagyon szuper velük, és ?k is kirobbanóan jól vannak, vagy épp az ellenkez?je. Velük néha tökéletes együtt lenni, jobb, mint bárki mással, néha pedig megtapasztaljuk a másik oldalt.

Ha ez tudatosul, ahogy Önben is, akkor döntést kell hozni: akarok-e a két véglet között ingadozni, vagy egy stabil kapcsolatra vágyom? Ha megszületett a döntés, és néha visszahúz a szíve a nagyon jó élményekhez, állapotokhoz, jusson eszébe, hogy ennek milyen ára volt.

Az elején ez a tudatosság fon Önnek segíteni, hogy kitartson a döntése mellett.

Üdvözlettel,

Kovács Réka