Elbeszélünk egymás mellett?

15 és fél éve élek együtt a párommal. Azóta sok mindenen mentünk keresztül, de valahogy mégis mindig megújultunk. Ám jó ideje már rendszeresek az összeveszések, s ugyanazon a két témán "rugózunk" mindig. Neki a f?zés a szeretetnyelve, szerinte ha nem f?zök jókat, az azért van, mert nem szeretem ?t. Én nem így gondolom. Utálok f?zni, számomra a legutálatosabb házimunka, s ennél nem több. Nem akarok benne kreatív lenni, mert nem érdekel. A másik pedig, hogy azért n? a n?, hogy elvégezze a házimunkát, mert az az ? dolga. Szerintem meg azért n? a n?, mert annak született. Nemcsak a n? eszik, koszolja össze a lakást, vagy éppen a ruhákat. Ez a két legf?bb konfliktusforrás. Tegnap odáig jutottunk - sokadszorra -, hogy fejezzük be, mert nagyon elbeszélünk egymás mellett. Összeköt a 12 éves gyerekünk, az, hogy még mindig szeretem - bár ?szerinte én nem szeretem ?t -, s az anyagiak is. Egyik?nk sem tudna önállóan megélni. Viszont így sem lehet élni. Nem tudom, mi a jó megoldás? Mit lehet ilyenkor tenni?

Kedves Tímea!

A probléma Önök között, amit leírt, már hosszú ideje, 15 éve fennáll. Valószín?leg olyan mondatok, párbeszédek, forgatókönyvszer? mozzanatok jelennek meg, amelyek maguktól nem fognak megváltozni. Párja nem változik meg pusztán attól, hogy plusz egy alkalommal elmondja, miért nem ért egyet vele. Így két dolgot tud mérlegelni: mi az, ami miatt együtt van vele, ami miatt eddig is mellette döntött, és megéri-e ez a helyzet akkor is, ha nem történik változás. Mert benne van a pakliban, hogy nem történik...

A másik irány a párját is igényli, így nem biztos, hogy megvalósítható. Ugyanis lehet ezekkel a témákkal dolgozni, párterápián. Ez azonban nemcsak a párja részér?l igényel energiát, hanem az Ön részér?l is. Mindkét félnek rugalmasságra és a változtatás nyitottságára van szükség. Akár azon az áron, hogy a f?zést, mint szeretetnyelvet hogyan tudják közös életükbe behozni.

Az Ön döntése, hogy mit tesz, melyik úton indul el, vagy hogy elindul-e. De hosszú távon elfogadás nélkül benne maradni egy olyan élethelyzetben, amely folyamatosan stresszes és kiábrándító, és anyagi, vagy más függés az alapja, pszichés tünetekhez, rossz életmin?séghez vezet. Szóval csak akkor éri meg, ha tényleg látja az értéket, ami miatt enged ezekb?l a területekb?l a férje javára, vagy ha sikerül valamilyen kompromisszumra jutni a témákban.

Üdvözlettel

Standovár Sára