19 éves lány vagyok. A barátommal másfél évig voltunk együtt. Az elején nagyon jól indult minden, azonban körülbelül 2 hónap után elkezd?dtek a problémák. Féltékenységgel vádolt,l ehordott mindennek amikor csak kedve tartotta. Hetente dobott ki, hetente gondolta meg magát újra. Soha nem tudta beismerni, hogy hibázott, minden felel?sséget rám hárított. Mindig én voltam az, aki futott utána, bocsánatot kértem akkor is, amikor nem én hibáztam. A baráti kapcsolataimat lenullázta, mindenben irányítani próbált. Azt éreztette, hogy ami én vagyok, az csak rossz. Nem tisztelt soha. A kapcsolat alatt, úgy érzem, egy enyhe depresszó alakult ki nálam, a kapcsolat vége felé rengeteget szorongtam, retttegtem, hogy megcsal, próbáltam err?l beszélni vele, de csak kinevetett. Neki ez így jó volt, mert nagyon jól tudta, hogy amíg féltékeny vagyok, addig vele fogok maradni. Minden emberi méltóságomat eldobtam miatta, csak hogy együtt legyünk. A szexet nagyon gyakran rámer?ltette, ha elutasítottam, megvonta a szeretetét. Azt mondta, velem van a baj. Sajnos nem voltam rendben lelkileg, valószín?leg ez az oka, hogy nem kívántam az együttlétet, hanem csak vártam, hogy vége legyen.
A környezetemben mindenki próbált óvni t?le. De nem hallgattam senkire. Úgy érzem, rengeteget bántalmazott lelkileg, zsarolt,megalázott, megvonta a szeretetét. Többször fajult fizikai bántalmazásig a veszekedés. Összeverekedtünk. Elhitette, hogy nem érek semmit, minden az én hibám. A kapcsolatnak úgy lett vége, hogy aznap még minden rendben volt, este pedig közölte, hogy már 2-3 hete nem szeret és nem szerelmes egyáltalán. Ebb?l velem semmit nem éreztetett. Azt mondja, hogy nem tud nekem semmit köszönni, és hogy nem tettem vele egyáltalán semmi jót. Pedig minden id?met és engergiámat rá fordítottam, magam elé helyeztem ?t. Nagyon csalódottnak érzem magam. Azt érzem, hogy nálam is inkább csak egy ilyen kétségbeesett kapaszkodás volt egy olyan dologba, ami teljesen lehúzott engem. Rettegtem, hogy elhagy, hogy egyedül maradok és soha többet nem fog senki sem szeretni. Van ebb?l kiút? Fogok még bízni valaha más emberekben? Hogy lehet leküzdeni a szorongást? Hogy tudnék meggyógyulni? El?ttem az érettségi, nagyon szeretném, hogy sikerüljön, és ne tegye még ezzel is tönkre az életemet.
