Elmenjek vagy maradjak?

18 éves lány vagyok. Nagyon sok családi probléma van itthon, a szüleim elváltak. Az anyukám mindig engem terhel a gondjaival, mint pl. hogy megöli magát, megunta az életet és hogy én vagyok az oka. Emelett mindenben segítek neki, támogatom ?t, de ezt nem veszi észre. Sokat veszekedünk, és az apukám sem tartja velem a kapcsolatot, aki amúgy nagyon hiányzik nekem. Ezek a gondok nem látszanak rajtam... de én amikor csak tehetem, iszom. Az utóbbi id?ben lett rosszabb a helyzet, mivel elvittek a ment?k kétszer is. Gyógyszereket is veszek be általában - mindegy, mit, csak sokat, hogy aludjak t?le. Azért írtam ezt le, mert nem tudom, mi lenne jobb... Ha itthagynám ?ket vagy ha maradok?

Kedves 18 éves lány!

Mi lenne, ha még "látszanának" is rajtad a gondok?! Ami igazán elszomorít, hogy a nekem írt leveledb?l azt gyanítom, nem igazán találtál eddig a környezetedben olyasvalakit, aki észrevenné, akinek megmutatnád, akire rábíznád a titkaidat, szenvedésedet, akivel való kapcsolatodban enyhülést, vigaszt találnál.

Engem most megkerestél, remélem, hogy biztatásom nyomán kis er?re kapsz, és kicsit jobban körülnézel: ki lehet az a személy, akár társaság, aki támogathatna téged ebben a nehéz helyzetben, id?szakban? Lehet, hogy van melletted pár haver - aki akár barát is lehetne. Vagy olyan feln?tt - tanár, rokon, ismer?s -, aki több élettapasztalattal, pár jókor jöv? vigasztaló szóval, megtartó hallgatással er?t öntene beléd a változtatáshoz. Ha a személyes ismeretségi körödben elakadsz, kérhetsz segítséget a területileg illetékes Család- és Gyermekjóléti Központban is.

A kérdésed mögött valódi lehet?ség, épül? akarat is áll? Én úgy látom, hogy igen, ezért írhattad le. És ha így van, akkor nekem is van egy kérdésem: miért is maradnál?!

Miért maradnál abban a helyzetben, ami téged testileg, lelkileg tönkretesz? Lehet, hogy ha nyugodtabb életkörülmények között egy kis leveg?höz jutnál, elkezdenéd egészen más színben látni a dolgokat. A mindennapos, fel?rl? nyomás alól szabadulva még édesanyádnak is jobban tudnál talán segíteni (annyiban, amennyire ez a te dolgod egyáltalán! Mert hogy például nem a te felel?sséged az, hogy ilyen helyzetbe került, az egészen biztos. Ahogy az is, hogy nem segítesz rajta, ha megismétled szerencsétlenné alakuló sorsát...)  Illetve, elkezdhetnél egy saját kapcsolatot kialakítani édesapáddal - amennyire most éppen lehet.

Persze azt nem tudom, hogy milyen úton tudnád "otthagyni ?ket" (vajon kiket takar ez a többes szám...?). Azt feltételezem, hogy neked kezd összeállni a fejedben egy terv. Menj, hogy ne (a ment?k) vigyenek!

Bízom benne, hogy sikerül elindulnod a saját utadon.

Üdvözöl

Simon Sarolta