Egy fontos kérdéssel fordulnék Önökhöz. Egyedül nevel? édesanyám, bár szeretetteljesen, de túlságosan elnyomva nevelt fel és helyettem megcsinált mindent, szó szerint kivéve kezemb?l a dolgokat és sajnos nem tanítva meg arra, hogyan kell az élet problémáival, kríziseivel (pl. valós munkakörnyezetben) boldogulni. Nem meglep?en emiatt folyamatos félelemben élek (ráadásul nemsokára diplomázok is, munkát kell keresnem) és talpraesettnek/gyakorlatiasnak sem mondanám magamat... Sokat írnak a neten err?l a problémáról, de megoldásokat senki sem vázol fel. „Feln?ttként”, egyedül, segítség nélkül most már mit tehetnék én (azon kívül, hogy gondolom, nem kéne kerülöm a veszélyes, téttel járó helyzeteket)? Túl érzékeny vagyok és az egyszer?,konfrontációs helyzetekt?l teljesen ki tudok borulni idegileg. Mit tehetnék, hogy ezt megszüntessem (és megtanuljak önállóan boldogulni az életben)?
A választ el?re is köszönöm!
Kedves „Feln?tt”!
Nagyon jól látja a helyzetét! Bizony a túlzásba vitt gondoskodás önállótlanná tud tenni embereket. Talán ismeri a mondást: a pokolba vezet? út is jó szándékkal van kikövezve. Mert bizonyára az édesanyja szeretett volna Önnek mindent megadni, burokban tartotta, óvta mindent?l. Még a hibázástól is, ha kivett mindent a kezéb?l. De a dolog fonákja az, hogy ezzel a magatartással az anyák az elhagyástól való félelmüket próbálják csökkenteni. Mert ha nem képes egyedül eligazodni az életben a gyermekem, akkor rám mindig szüksége lesz. Ez a mindennapi önfeláldozásért a „fizetség”.
Az lenne a javaslatom, hogy el?ször egy védett közegben próbálja meg leküzdeni a félelmeit. Keressen egy pszichodráma-csoportot – a Magyar Pszichodráma Egyesület honlapján mindig talál induló csoportokat –, és kezdje felfedezni magát, a képességeit, a lehet?ségeit, értse meg a félelmeit! Ajánlanék egyéni terápiát is, de az élethelyzetéb?l fakadóan – végzés el?tt – inkább azt gondolom, hogy a szociális készségeit kellene fejlesztenie.
Egy egyéni terápia kés?bb sokat segíthet abban, hogy le tudjon válni feln?tt emberként az édesanyjáról, és segít feldolgozni ennek a folyamatnak az érzelmi viharait.
Fontosnak tartom azonban azt is jelezni, hogy önállósodási képességének egy jelent?s bizonyítéka az, hogy mer kérdezni és keresi a kiutat.
Sok sikert!
Majoros Andrea
