Elvadította t?lem a gyereket

Van egy fiam aki 4 éves. Össze voltunk n?ve az els? 4 évében, mindent mindig együtt csináltunk... szimbiózisban éltünk az apja állítása szerint. ? állandóan dolgozott így nem foglalkozott a gyerekkel. Egy éve elváltunk. Eleinte nem t?nt fel, hogy manipulálja a fiamat, de mostanra teljesen elvadította t?lem.... mindig engedtem neki, hogy hogy legyen a láthatás, mikor akar jönni érte. Így 3 nap nálam, 3 nap nála lett a vége... Ez annyira hatással volt a fiamra, hogy egyik alkalommal nem akart itthon maradni velem...sírt az apja után, aki persze akkor is befolyásolta, nem hogy nekem segített volna, én meg annyira sajnáltam a fiam, hogy mondtam, vigye vissza akkor magához. Nem hagyott már más megoldást...2hétig ott volt, gondoltam, visszaélek az ? módszereivel és majd rájön, hogy a gyereknevelés nem olyan egyszer?. Hazajött a fiam és állandóan az apját sorolja. Én értem, szereti, de befolyásolja. Tegnap este sírt, hogy hozzá akar menni. Ha kérdezem, bezárkózik. Mit csinálok rosszul, hogy itt nem szeret,  meg engem se úgy, mint anno, mikor ketten voltunk csak?

Kedves Betti!

El?ször is szeretném hangsúlyozni, hogy attól még, mert egy gyerek sír, és azt mondja, nem szeret valahol lenni, vagy azt mondja, hogy nem szeret Önnel lenni, az nem ugyanazt jelenti, mint a feln?tteknél. ? még az aktuális érzéseit, impulzusait fejezi ki, így inkább arra lehet bel?lük következtetni, hogy aktuálisan hogyan érzik magukat. Lefordítva ezt az Önök helyzetére: amikor sír, hogy nem akar otthon maradni, és inkább apához vágyik, az arról szól, hogy 3 nap alatt végre alkalmazkodott valamihez, jól érezte magát, szeretné azt folytatni. Nem kell ilyenkor sem megijedni, és ha engedi, hogy kifejezze nemtetszését, elfogadja szomorúságát, akkor megéli, hogy szabad ilyenkor is, rossz hangulatban is köt?dni Önhöz, és szabad egyszerre mindkett?jükhöz kapcsolódni. A gyerekeknek rettenetesen nehéz megélni ezt a szétválást, ahol úgy érzik, hogy elvárják t?lük, hogy valamelyik oldalra álljanak. Pedig fontos lenne annak a szabadságát megélni, hogy mindkét szül?höz köt?dhet. F?leg egy fiú esetében, ebben az életkorban amúgy is elindul egy komolyabb leválás az anyáról, egyre több id?t tölt távol (pl.: óvoda), és egyre fontosabb számára a fiú-férfi szerep, amiben els?dlegesen az édesapja a minta. Emiatt is lehetséges, hogy most nyitottabb az apja felé, mint korábban.

A láthatással kapcsolatban fontos lenne valami konkrét megegyezésre jutni, mert a sírások és játszmák mögött az is lehet, hogy érzi a bizonytalanságot, hogy bárhogy lehet. Ami jól hangzik, mert akkor "a gyerek érdekeit veszik figyelembe", de valójában ez nem igaz. A gyermek érdeke az, hogy kiszámítható legyen a helyzet, tudja, hogy éppen kivel lesz, és ennek eldöntésében a feln?ttek vegyenek részt. Persze fontos figyelembe venni a gyereket, de ha neki kell döntenie, az szorongással jár, és feszült, ideges lehet t?le. És valljuk be, egy 4 éves nem alkalmas még eldönteni, hogy mi jó neki és a családnak. Ha megkérdezték volna ?t a válásnál, és ? döntött volna, akkor biztosan nem azt javasolja, hogy váljanak külön, hanem a család újraegyesítése lenne - és valószín?leg van - a fejében. Szóval kisfiát védi azzal, ha kétszemélyes helyzetben, feln?ttek között történik egy megállapodás a láthatás ügyében, és ahhoz mindketten tartják magukat. 

A kisfiával töltött id?ben minél inkább engedi, hogy kifejezze azt, ami épp benne van, akár azt, hogy hiányzik apukája, annál jobban tud hozzá kapcsolódni: engedje nyugodtan, hogy elmondja, miket szeret ott csinálni, beszéljenek róla, hogy mikor jön majd újra, vagy hívják fel, és alakítsák ki közben a saját együtt töltött id? rituáléit, amihez köt?dni tud újra, az új helyzetben. Most fejl?désileg is változott, így a közös kapcsolódásban, eltöltött id?ben is változás lesz szükséges, hogy nagyfiús fiaként tudjanak köt?dni.

Üdvözlettel

Standovár Sára