Érdemes így folytatni?

Tavaly júniusban kezd?dött a problémánk, amikor a férjem viselkedéséb?l arra következtettem, hogy megcsal. Nagyon sok furcsa dolog történt (elt?nések otthonról, éjszakai telefonok, nekem küldött sms-ek és telefonok, amikben közlik, hogy én milyen hülye vagyok vagy azt, hogy az uram dicsekedett neki, milyen jó az orális szex, amit házon kívül folytat stb.). A szexuális életünkben jelentkez? fennakadásokat természetesen én ezekkel az esetekkel összekapcsoltam, és eljutottunk addig a helyzetig, amikor nem látok megoldást. Az igazságkeresésem tovább
mélyitette a problémát. Szerinte ezek a problémák nem is léteznek, csak én generáltam. Kezdem betegnek érezni magam, naponta többször is sírok, haza görccsel a gyomromban megyek, merthogy állandóan kapok olyan jeleket, amik nem hagynak nyugodni, de már mondani sem merem, mert mindig veszekedés a vége. Két gyermekünk van, mindkett? kiegyensúlyozott, féltem ?ket, rengeteg munkám van bennük, nagyon ügyesek, talpraesettek, ezenkívül a fiam most 12 éves, nagy szüksége lenne az apjára. Tanárként dolgozom, látom nap mint nap, mivel jár a válás.
Érdemes-e ezt így folytatni, vagy megvárni a gyerekek önállósodását, és akkor egy kicsit nyugodtabban tudnék dönteni?

Kedves Hölgyem!

Azt, hogy mit érdemes, hogy mi és meddig éri meg, azt csak Ön tudja eldönteni. A legnagyobb problémát abban látom, hogy a férje többszöri problémafelvetés után sem hajlandó beszélni a helyzetr?l. Ha úgy érzi, mindent megtett azért, hogy a házassági problémáikat közösen rendezzék, akár a párterápiát is felvetve, de nem járt sikerrel, akkor ez számomra azt jelenti, hogy ez bár névleg házasság, de mindenki egyéni döntést hoz annak sorsáról. Így tehát a válás kérdése is egyéni döntés lesz. Ha jól értem, a férje ezt a jelen helyzetet fenntartaná, anélkül, hogy a problémáikról beszélne. A döntés így tehát az Öné. Azt érdemes átgondolni, hogy a jelen helyzetnek milyen el?nyei vannak, és mit kockáztat, ha elválik. És fordítva is: mit kockáztat, ha nem változik semmi, és milyen el?nyei vannak a válásnak. Ebben természetesen a gyerekek életkora is fontos szempont, és valóban nem szoktuk javasolni a kamaszkorban történ? válást, hacsak valóban nem tarthatatlan a helyzet. Ezzel együtt, ha nem csupán a kamaszkorban zajló folyamatokat tartjuk szem el?tt, általánosságban mondható, hogy egy fiúnak (egy lánynak is!) szüksége van az apjára. De vajon arra a képre szüksége van-e, hogy apám csalja anyámat, verbálisan bántalmazza, és közben mindenki úgy csinál, mintha nem történne semmi?

Nagyon sok szempontot kell átgondolni, miel?tt dönt, de legyen a szempontok között a méltósága is!

Üdvözlettel,

Kovács Réka