A problémám az lenne, hogy elvált vagyok és a hétéves lányommal két éve egyedül éltem. Két hónapja párkapcsolatom van, de a kislányom nagyon nem örül neki. Egy szobában aludtunk, míg egyedül voltam de már külön szobában alszom a párommal - ez az, amit nem tud elfogadni, esténként sír és hisztizik. Tudna nekem segíteni, hogyan tudom elfogadtatni vele, hogy már nemcsak ketten vagyunk, és már nem alszom egy szobában vele? Segítséget előre is köszönöm!

Kedves Enikő!

Ha jól követem az események időrendjét, akkor a jelenlegi változás nagyon hirtelen jöhetett kislánya számára (amennyiben jól értem, és két hónapja van párkapcsolata, és az új partner azonnal be is költözött Önökhöz). Talán nemcsak az együttalvásból való kiszakítás zaklatja fel kislányát, hanem annak megélése, hogy az anyukája anya-üzemmódból hirtelen szerelmes üzemmódba váltott, és a korábbi kétszemélyes rendszerük háromszemélyessé bővült. Ez olykor elbizonytalaníthatja a gyerekeket, különösen, ha azt tapasztalja, hogy a korábbi közelségből átmenet nélkül pöccintődik ki.

Adjon időt lányának, biztosítsa róla, hogy kettejük kapcsolata nem sérül attól, hogy Önnek felnőttként párkapcsolati igényei is vannak. A szavak mellett a megnyugvást elsősorban abból meríti majd lánya, ha látja, hogy a továbbiakban is van rá ideje, a csak vele töltött sávok nem szűnnek meg.

Az altatási helyzetet pedig átmenetileg pont úgy alakítanám, mint mikor egy kicsi gyereket átszoktatunk a saját ágyába. Találjanak ki esti ceremóniát, ami már a gyerekszoba színterén zajlik, meseolvasás vagy éneklés segítse a álomra hangolódást, és biztosítsa róla kislányát, hogy igény esetén Ön a szomszédban van és elérhető. Meglátja, ha lánya érzelmileg visszanyeri biztonságérzetét, elcsendesednek majd az esti hisztik is.

Üdvözlettel – Kiss Kinga