Evési gondok az oviban

Kislányom 4.5 éves. Óvodába 3 éves kora óta problémamentesen jŕr. Beszoktatás sem kellett, örömmel ment mindig. Az egyedüli gond eddig az evéssel volt. Rettent? válogatós, és nagyon lassan eszik otthon és az oviban is. Tavasszal lepkehiml?-járvány tört ki az oviban, és mivel most várjuk a kistesót, 10 hétig nem ment oviba a lányom. Az els? napon a kényszerpihen? után örömmel ment, nagyon várta. Evésnél viszont rosszul lett, és kijött, amit megevett. Azóta mindennap sír az oviban, viszont nem akkor, amikor megyünk, hanem napközben egyszercsak elkezd sírni, és azt mondja, hogy haza, hozzám szeretne jönni. Reggeli elköszönés gond nélkül zajlik. Az evés az oviban rosszabb lett,mint eddig bármikor. Ennek következtében délután szinte csak eszik. A reggelit nem kívánja, tehát oviba "čhesen" megy. Sokkal bújósabb lett, és szégyenl?s. 2 hete jár megint oviba, mostanra este már sír, hogy másnap nem akar menni, reggel fŕj a hasa, ami viszont gyorsan el is múlik. Reggel 8-13 ig van oviban. Tanácstalan vagyok, mit tehetnčk? Természetesen kérdeztem, mi a gond, mindig más a válasz... Köszönöm, ha tanácsot tud adni.

Kedves Roni!

A kislányával kapcsolatban leírt tünetek szorongásos tünetnek t?nnek. Ebben a korban gyakran tapasztaljuk, hogy a lelki nehézségeket testi szinten jeleníti meg a gyermek, például hasfájás formájában. Illetve azt feln?ttként mi magunk is tapasztaljuk, hogy amikor szorongunk, félünk, akkor nem kívánunk enni, illetve széls?séges esetben ki is hányhatjuk az ételt.

Ha mindig is volt lányánál egy érzékenység az evéssel kapcsolatban, akkor várható, hogy lelki megterhelés hatására ez a terület lesz érintett. És hát gondoljunk csak bele, mennyi változás történik a lánya életében: 10 hét oviszünet, ami felér egy nyári szünettel. Emellett érkezik a tesó, amivel kapcsolatban gyakran tapasztaljuk, hogy korábbi viselkedésformák megjelenését hívja el?. Ilyenkor az is el?fordul, hogy a gyermek jobban ragaszkodik a szüleihez, megint nehezebben válik el t?lük, feler?södik a szeparációs szorongás. Ennek széls?séges formája az, amikor a gyermek nem akar óvodába, iskolába menni.

Bár ilyenkor nagyon nehéz kell?képpen megnyugtatni a gyermeket, javasolt mégis az óvodai élet folytatása. Ha a testi tünetekkel el tudja érni a gyermek, hogy otthon maradjon, egy öngerjeszt? körben találhatja magát a szül?. Igyekezni kell megnyugtatni a gyermeket az óvoda el?tt, és kiszámítható módon, rendszeresen szervezett közös programokkal tölteni. Például minden szerda és péntek anyás délután, amikor (reális korlátokon belül természetesen) ? mondja meg, hogy mit szeretne csinálni.

Ha a tünetek nem javulnak, mindenképpen keressenek fel gyermek klinikai szakpszichológust, aki segít a tünetek hátterének tisztázásában, illetve a tünetek enyhítésében.

Üdvözlettel,

Kovács Réka