Evészavarral kapcsolatban szeretnék tanácsot kérni. 25 éves, 165 cm magas lány vagyok, jelenleg 53-54 kg. A súlyom - bár lehetne 3-4- kilóval kevesebb - alapvet?en normálisnak mondható, mégis borzalmasan rosszul érzem magam a b?römben. Kamaszkoromban túlsúlyos voltam, de nagy er?feszítések árán 22 éves koromra sikerült megszabadulnom a feleslegt?l. 23 évesen már 50 kg voltam, tavaly pedig sikerült alámennem a b?vös 50-es számnak. Nagyon boldog és büszke voltam, úgy éreztem, elértem az életben valami olyasmit, amire örökké büszke leszek. Persze mindennek megvolt az ára, sokszor alig tudtam ellátni a napi feladataimat, annyira gyengének éreztem magam. A menstruációm többször elmaradt, és a körülöttem él?k (a párom, a családom és a barátaim) elkezdtek komolyan aggódni értem. Az ? unszolásukra mentem el el?ször pszichológushoz. A célom igazából a környezetem megnyugtatása volt, hízni semmiképp nem akartam. Mégis, a terápia legf?bb "eredménye" az lett, hogy lassan, de biztosan visszakúsztak rám a vérrel-verejtékkel leadott kilók. A f? ok az volt, hogy a hosszas koplalás és a kimerít? edzések után a szervezetem megzavarodott, és falási rohamaim lettek. Volt olyan hét, amikor minden második este kifosztottam a h?t?t, amit persze koplalás, majd újabb falásroham követett. Eleinte nem tettem semmit, hogy megszabaduljak a befalt ételt?l, de id?vel kitanultam a módját, és - leírni is szörny? - sikerült kihánynom, amit befaltam.
Persze az ilyemit nem lehet sokáig titokban tartani, most már a párom is tud a problémámról, és kétségbe van esve. Nagyon félt engem, és nem tudja, hogyan segítsen. Egy boldog, szerelmes ember nem hánytatja magát, és nem sír, nem aggódik az alakja miatt, hanem boldogsághájat növeszt, és jókat vacsorázik. Ezek szerint én se boldog, se szerelmes nem vagyok... A barátom ebb?l kiindulva a betegségemet a párkapcsolatunk kudarcaként éli meg, és úgy érzi, nem elégít ki engem az ? szeretete. Sokszor mondja, hogy biztosan azért vagyok boldogtalan, mert más férfiakkal szeretnék lenni, nem vele. Ebb?l persze semmi sem igaz, bármit megtennék, hogy megmemtsem a kapcsolatunkat, de sajnos az evészavar nem múlik el egyik napról a másikra... semmit sem tudok megígérni. Pszichológushoz már nem járok, sajnos nem sokat segített.
Mit tehetnék, hogy meggyógyuljak? Szeretnék együtt maradni a barátommal, de nem akarom ?t belerántani a betegségemmel járó szenvedésbe. Mi err?l a véleménye, hogyan tudnám megoldani ezt a helyzetet? Válaszát el?re is köszönöm.
