A problémám elég részletes, igyekszem csak a legfontosabbakat, lényegre tör?en leírni. A párom 40 éves, elvált apuka. El?z? házasságából született egy kisfia, akit imád, mindent megtesz érte, a láthatási id?ket másodperces pontossággal betartja, ha esik, ha fúj.
A fiút az édesanyjához tették (másfél éves volt a gyerek a váláskor, most 5). A válás oka nem a tipikus megcsalós történet, hanem az, hogy a n?nek nagyon komoly mentális problémái vannak. Kezeletlen, betegségtudat nélküli borderline-os, autista tünetekkel (vagy valami ilyesmi volt a bírósági papíron, mert vizsgálták ?ket - anyát, apát). Szörny? dühkitörései vannak, úgy viselkedik, mint egy ?rült 10 éves kislány... A gyereknek elalvás el?tt a "halál" szót ismételgeti, hörög neki, félelmetes dolgokról beszél. Nem részletezném, de a
probléma az, hogy el tudja játszani, hogy normális, amikor olyanok el?tt van, hogy el kell játszania... De ez tipikus borderline történet, ismerek sajnos mást is. A kisfiú... Szegénykém egy okos kisgyerek lenne, de csecsem?korától borzasztó a természete. Az apja mondta, hogy vagy aludt - néha, mert iszonyat kevés volt az alvásigénye -, vagy vörös fejjel ordított. Volt olyan, hogy felkeltek éjjel a gyerekhez, és a n? már a saját fejét verte a falba, annyira kivolt, mert a gyereket sehogy nem lehetett elhallgattatni. Nem is csodálom, hogy megkattant... Alapból bolond, és még egy ilyen gyerek...
A fiú most lesz 5 éves, és a szünetek felét itt tölti, plusz minden második hétvégét. Az egész világ körülötte forog, csak már nekünk is jön a baba. Az apukája meg abban a tévhitben van, hogy ez egy rendes, okos kisgyerek, és hogy ? - az apa - a türelmetlen hozzá, de ez NEM IGAZ! Amikor itt van (az én szüleimet és más elérhet? rokont is bevonva segítségnek), miden létez? feln?ttet olyan szinten lefáraszt, hogy nem ismerek magunkra. De szó szerint ijeszt?. Mindenkinek a figyelme kellene, és ha nem kapja meg, azonnal üvölt, sír, hisztizik. Este, meg délután nem bír elaludni, mikor nagy nehezen, szó szerint nyöszörgések, félálombeli kínlódások után valahogy elalszik, egész éjjel mászik, rúg, üt, vág, de egyedül nem képes aludni. Nagyon keveset alszik, reggel kipattan az ágyból. Kinyílik a szeme és rohan. Szó szerint. És mindenkit akar azonnal. Keljenek fel, foglalkozzanak vele MOST. Mindenki. Ha gyerekek közé visszük, ott is. Ha valaki nem foglalkozik vele, vagy nem úgy tesz, ahogy ? akarja, azonnal kiakad, hiszti, er?szakosság. Külön szobája van nálunk is, de semmi nem érdekli, pedig sok-sok nagyon jó játéka van. Egyszer?en semmi de semmi nem érdekli a világon. És nem túlzok: egy percre nem lehet lekötni. Semmivel. Ha sikerül, (pl foglalkoztatófüzettel, sok dicsérettel 5 percig játszani - amúgy én tanár vagyok), akkor közbevág, bármit mondok, nem jó, cammog, cicceg, kezemre is üt (!) mostanában, hogy "ne szóljak közbe."
? sem tudja, mit akar, és az egész élete egy kínlódás, szenvedés. Bújócskázni akar, de ha megtalálják, ordít. Nem tud felöltözni, fenekét kitörölni, és ha próbálkozik és els?re nem megy pl. levenni a kabátot, ordít, és mindenkit hibáztat, hogy mennyire megijedt. Semennyire nem önálló. Az apukája folyamatosan rászól, segít neki, mindent megtesz, hogy legalább szalvétába törölje a száját evés közben, és hogy mosson kezet wc után, de egyszer?en 3 másodpercnél mintha nem lenne tovább a memóriája! Éjjel sokszor felül álmában és nyöszörög. Most utalták pszichiáterhez végre, de azt is úgy sikerült, hogy májusban az oviban valahogy elaludt és megmeredt, habzott a szája, rohama volt, ezért el?ször agydaganat majd epilepszia gyanújával kivizsgálták, és az utolsó EEG-n kiderült, hogy nem képes nyugton lenni, ezért a doktorn? beutalta. Amúgy minden eredménye jó, tehát szerencsére az agyban nincs szervi baja. Az is érdekes, hogy rengeteg vizet iszik, mint aki a sivatagban van. Ön tudna javasolni valamit? Menyire komoly a baj? Az apja nagyon fél, hogy gyógyszert adnak neki. Nem akarja. ? is orvos, és ett?l fél. Ja és nagyon fontos probléma: kb. fél éve köpköd a gyerek. Mindig, állandóan, folyamatosan. Van, hogy a lépcs? alatt tócsát találok, mert oda bújik köpni. A ruhái rendszeresen csurom nyálak. A kezét, ujját szétrágta. Fegyelmezése teljesen esélytelen. Apja nem mer ráütni, mert fél, hogy elmondja otthon, vagy hogy nem akar majd jönni hozzá. Az anyja sajnos nagyon unintelligens, és minden utolsó senkiházinak elhordja az apját a gyerek el?tt - rendszeresen.
Kérem, segítsen. Jön a pici babánk nyáron, félek, hogy mit teszünk, ha a helyzet rosszabbodik, és itt tölt a gyerek egy hónapot. Vagy hogy majd bántja a picit. Mert már a megjelenése és a tekintete is energialeszívó, iszonyatosan negatív. És én pozitív emberként ismerem magam. Az édesanyámat is kikészíti, pedig ? egyszer?en leny?göz?en imádja a gyerekeket, és a legtöbb gyereket úgy manipulálja, mint egy suttogó a lovakat. Imádják. De ezzel nem bír...
