Kislányom februárban lesz 3 éves, de szeptember közepén elkezdte az ovit. Sokat hiányzik, mert betegeskedik, így még igazán be sem szokott. Sokat sír az oviban, és mindig kérdezgeti az óvónőt, dajkát, hogy megyek-e érte. Engem is megkérdez rengetegszer. A kérdésem az, hogy ennek mi lehet az oka? Nem bízik bennem? Soha nem hagytam ott sokáig, mindig érte mentem időben. Mit tehetnék, hogy ez elmúljon nála és tudja azt, hogy ott leszek, mire ígértem!? Köszönöm válaszát: egy aggódó anyuka

Kedves Edit!

Ha mind a ketten nagyon szoronganak a helyzettől, akkor sokkal nehezebben fog menni. Általában azt tapasztalom, hogy ha az édesanya aggódik azon, mi fog történni nélküle a gyermekével az óvodában, akkor az megjelenik az arcán akkor is, amikor a megnyugtató „érted jövök” mondatokat mondja. Egy 3 éves számára sokkal erőteljesebbek még az érzelmi információk: anya hangja, gesztusai, mozdulatai, a hangjában lévő érzelmek – azaz a nonverbális kommunikáció. Az is kelthet szorongást, ha a kettő között kontraszt van. „Anya meg akar nyugtatni, mondja, hogy értem jön, de közben azt látom rajta, hogy valamitől nagyon fél, feszült, valami baj lehet, mi van, ha nem fog neki sikerülni.” És bár ezeket a gondolatokat megpróbáltam leírni, hogy érthetővé tegyem, a dologban az a csavar, hogy biztos, hogy ez a gondolatmenet nem fut végig egy hároméves agyában, csak érzés marad. Ezért nehéz róla beszélni. Felnőttként nehéz egy gyermek fejével gondolkodni, beleérezni magunkat a helyzetébe, de meg lehet próbálni.

Ha el tudja engedni a szorongásait, és magabiztosabb jelzéseket próbál neki közvetíteni, akkor ő is könnyebben veszi majd az akadályokat.

A másik oldala pedig az a problémának, hogy hogyan voltak eddig együtt. Ha túl szoros volt a kapcsolat, nehezen voltak meg egymás nélkül, akkor mindkettejüknek sokkal nehezebb az elválás.

A gyermeki működés megértéséhez ajánlok egy könyvet:

http://ursuslibris.hu/a-gyermeki-elme/

Üdvözlettel: Majoros Andrea