A kisfiam 3 éves múlt, külföldön élünk, és szinte csak mi magunk vagyunk egymásnak hárman. Mindennap kimegyünk a játszótérre játszani, és azt vettem észre, hogy a kisfiam fél nyitni, játszani más gyerekekkel, ha odajönnek hozzánk, odabújik hozzám vagy megáll és nem csatlakozik a közös játékhoz. Ha a csúszdára felmegy, ott áll és nem mer lecsúszni, ha többen is vannak rajta, hiába mondom, hogy csússzon le ő is. Nézi a gyerekeket, de nem mer velük játszani. Inkább olyan helyet keres, ahol maga játszhat. Nem tudom, hogy mennyire kell félnem, van-e valami lelki háttere vagy bármi? Hogyan tudnék segíteni neki, hogy könnyebben oldódjon a gyerekek között? Vagy ez idővel változni fog?

Kedves Mókuska!

Kisfia viselkedése lemásolja a családi mintákat. Hárman, elzárkózva élnek, nincsenek barátaik, rokonaik, ismerőseik. Nincsenek olyan családok, akikkel összejönnének, ahol saját maguk és kisfiuk is biztonságosan ismerkedhetne. Úgy tűnik, hogy a játszótér túl nyílt terep ehhez. Az elzárkózás mögött lapulhat az ismeretlentől való félelem, mely gyermekükben úgy jelenhet meg, hogy a világ veszélyes. 3 éves korban, amikor az elszakadás, a babás viselkedés elhagyása az egyik legfontosabb feladat, az elzárkózás nehezíti a gyerek dolgát, nem tud elszakadni, mert nincs hova. Persze könnyebb lenne a közös játék a játszótéren, ha Ön is megpróbálna összeismerkedni más szülőkkel és gyerekekkel, akik már nem lennének idegenek. Gyermekük azt látja, hogy Önök elzárkóznak a világtól, így ő se talál kapaszkodót. A nyelvi problémák az ilyen korú gyerekeket kevésbé akadályozzák meg a kapcsolat kiépítésében, sokszor észre se veszik, hogy a gyerekek más nyelven beszélnek. Lehet, hogy rendszeres játszóház, pár óra óvoda is segítene.

üdvözlettel

bárdos kata